Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A gabonafélék közül a rozs bírja a legjobban a téli hideget és a fagyot. A hűvösebb, csapadékosabb éghajlat növénye, de jól tűri a szárazságot is. A rozs tulajdonságaiban és alaktanilag is hasonló a többi gabonaféléhez, főleg a búzához. Hosszú szár, fejlettebb gyökérzet, erősebb bokrosodási képesség jellemzi. A szemtermésből készült rozsliszt vízzel kimosható sikért nem tartalmaz, de lizintartalma nagyobb, mint a búzáé.
A gyengébb adottságú talajokhoz jobban alkalmazkodik, mint a búza. Előnye, hogy a tápanyagokban szegé¬nyebb talajokon is kielégítő termést ad. Minden talajon megterem, ahol nincs pangó nedvesség. Jobb talajokon a rozs is többet terem, de ilyen talajokon inkább búzát érdemes termeszteni. Nálunk főleg soványabb homoktalajokon és sekély termőrétegű erdőtalajokon termesztik.
A gabonafélék közül a rozs a legkevésbé igényes az előveteményekre. A növényi sorrendben önmaga, vagy más gabona után is vethető. Ennek az az oka, hogy gyorsan fejlődik, és a gyomokat elnyomja. Ezen kívül a betegségekre és a kártevőkre sem érzékeny.
A rozst korán kell vetni, ezért azok a jó előveteményei, amelyek korán lekerülnek. Jobb talajokon az alkalmas elővetemények azonosak a búzáéval. Homoktalajokon a csillagfürt, az őszi és tavaszi keveréktakarmányok, a fővetésű csalamádé és a korán lekerülő kapások a legkedvezőbbek.
A rozsnak egyébkén még a tél beálltáig el kell bokrosodnia, mert tavasszal már nem bokrosodik. A hosszú és csapadékos enyhe ősz kedvez a kezdeti fejlődésének. Tavasszal alacsony a hőigénye, korán fejlődésnek indul és szárba szökken. De később, főleg a virágzáskor, már érzékeny a hideg időjárásra, mert a nyitva virágzó rozsban nagy kárt okozhat a késői tavaszi fagy.
A rozs talajának előkészítése a kötött talajokon megegyezik a búza talajelőkészítésével, de mivel sekélyebben és korábban vetik, ezért még fokozottabban kell törekedni az ülepedett magágy biztosítására.
Homoktalajokon – főleg a futóhomokon – nem végeznek tarlóhántást, hanem közvetlenül a vetés előtt végzik el a vetőszántást, amelyet gyűrűshengerrel tömörítenek. Lazább homokon a tömörítést, zárást tüskeboronával vagy fogassal végzik. Ha a terület kigyomo¬sodik, akkor tárcsázásra, hengerezésre vagy fogasolásra van szükség. A magágyat a homok¬talajon a művelhetőségtől függően kombinátorral vagy ásóboronával készítik el.
A rozsnál fontos a korai vetés. Az optimális vetésidő gyengébb talajokon szeptember első fele, jobb talajokon pedig szeptember második fele. A rozs vetését szeptember végéig lehetőleg be kell fejezni.
Ha nem vetjük el a számára kedvező vetésidőben, akkor nem bokrosodik el kellően, és tavasszal a korai szárbaindulás miatt ritka lesz a növényállomány. Nem szabad mélyre vetni, kötött talajokon 2-3 cm, laza talajokon 3-5 cm a legkedvezőbb vetésmélység. A mélyebb vetés késlelteti a kelést és a bokrosodást.
A rozs job¬ban bokrosodik, mint a búza, ezért kevesebb vetőmagra van szükség belőle. Folyóméterenként 50-60 szem, vagyis hektáronként 4-5 millió csíra az optimális mennyiség. Ez kiváló minőségű vetőmag esetén 130-150 kg/ha vetőmagnak felel meg. (sz- agr)
