Vetés áprilisban

Évekkel ezelőtt a zöldségpalánták kiültetését május 10-e után javasolták a szakemberek, mert ekkortól talaj menti fagyokra nem kellett számítani. A klímaváltozás miatt az utóbbi években azonban a tavasz szinte kimaradt, és a tél után közvetlenül egyre több a nyárra jellemző hőmérsékletű nap.

Ez előrevetíti, hogy a zöldségpalánták is hamarabb kiültethetők, bár a klímaváltozás nem csak felmelegedéssel jár, hanem nem várt és szélsőséges időjárási jelenségekkel is. Számítani lehet hirtelen időjárás-változásokra, gyors lehűlésekre, majd felmelegedésekre, nyáron pedig aszályos időszakokra, és az azokat megszakító hirtelen lezúduló nagy mennyiségű csapadékra.

Állandó helyre vetve, vagy palántázva?

Mindkét termesztési módnak vannak előnyei és hátrányai. Az állandó helyre vetés kevesebb munkával jár. és az így kikelő növények akkor, és olyan ütemben fejlődnek, ahogy az időjárás megengedi. De többnyire később lesznek betakaríthatók, mint a palántaként kiültetett fajtársaik. Vannak zöldségek, melyek csak állandó helyre vetve nevelhetők, ilyenek a retekfélék és a gyökérzöldségek, mint a sárgarépa, petrezselyem és pasztinák, ezeket nem szokás átültetni. A salátafélék, a káposztafélék és a tökfélék is jól termeszthetők állandó helyre vetéssel, de palántanevelés utáni kiültetéssel is. A meleget igénylő fajok azok, melyeket gyakrabban termesztjük palántaként kiültetve, de ezek is helyrevethetők, csak úgy később kezdenek teremni, hiszen míg a helyrevetett növények a talaj menti fagyok elmúlta után kelnek csak ki, a palántázottakat ekkor ültetjük ki, és például a paradicsom-, paprika-, uborka- vagy padlizsánpalánták olyan fejlettek, hogy gyakran már a virágbimbó is látható rajtuk. A palántázással elsősorban koraiságot érhetünk el, és hamarabb szedhetjük le az első terméseket. A palántaként ültetett növény általában többet is terem, mint az állandó helyre vetett: ha hamarabb kezd teremni a kiültetéskori nagysága miatt (az állandó helyre vetettekhez képest), és az első fagyok késő ősszel mindkettőt ugyanakkor pusztítják el, akkor a palántázott tenyészideje hosszabb lesz.

A leggyakoribb hibák

Fontos, hogy a palánta jó kondíciójú, kompakt növekedésű legyen, ne megnyúlt. Ezeknek egy része még megmenthető, ha mélyebbre ültetjük őket. Az ok, hogy a palántanevelés ideje alatt kevés fényt kaptak, ezért nyúlt meg a növény szára, mert kereste a fényt. A kevéssé fejlett palánta sem tekinthető jó minőségűnek, de az sem, amelyik már kinőtte a cserepét, a gyökér beleöregedett, vagyis a túl későn kiültetett palánta is időt veszít amiatt, hogy a gyökérnövekedése megállt a kiültetés előtti korlátozott élettere miatt. Ha túl korán ültetjük ki a növényt, és megfázik, azonnal elveszítheti az előnyét helyrevetett társaihoz képest. Épp ezért vagy a talaj menti fagyveszélyes időszak után ültessünk, vagy takarással, például fátyolfóliával védjük a növényeket az éjszakai lehűlésektől. Ha a palántákat nem szoktatjuk hozzá fokozatosan a kinti körülményekhez, könnyen napégést szenvednek a levelek.

Ezért ne azonnal ültessük ki ezeket, hiszen valószínűleg fóliasátorból, üvegházból származnak, ahol magasabb hőmérséklet, páratartalom, és árnyékolás volt, ami szabadföldön nem áll a rendelkezésére. Néhány napig fokozatosan szoktassuk a megváltozott körülményekhez a növényeket, akár árnyékolással. A szoktatás során némi vízmegvonást is alkalmazhatunk, mert a kerti talajban sem lesz annyira ideális a vízellátás, mint a fóliasátorban volt.

Néhány hasznos tipp…

A palánta lehet szabad gyökerű vagy tápkockás és cserepes. Utóbbi kettő jobban viseli a kiültetéssel kapcsolatos procedúrát, mert átültetésekor nincs jelentős gyökérsérülés, és a fejlődés zavartalan. A tápkockás vagy cserepes palánta könnyebben indul fejlődésnek a kiültetés után, de az ára is magasabb. A szabadgyökerűeknél kezdetben számíthatunk hervadásra, ezért ezeket karózzuk, hiszen, ha a vízvesztés miatt a talajra fekszik a palánta, onnan nehezen fog újra felegyenesedni, ezt előzzük meg támasztással. A széltöréstől is véd a támasztókaró, és jobb előbb kitenni, mint később, mert idővel még inkább szükség lesz rá, például ezért, hogy segítsen megtartani a terméseket.

A kiültetés előtt fontos a megfelelő talajelőkészítés és a gyomtalanítás. A talaj legyen apró morzsás, mert ha rögös, és nem tapad megfelelően a gyökerekhez, a víz- és tápanyagellátást is akadályozni fogja. A gyommentes talaj pedig azért lényeges, mert a gyomok nagyon életrevalók, elszívják a vizet és a tápanyagot a kultúrnövényeinktől. Ha a gyomok a palánták fölé nőnek, akkor még az árnyékukkal is akadályozzák a fejlődésüket.

Ismerjük meg a fajok, fajták tulajdonságait

Vetéskor és palántázáskor is a faj és fajta alapján határozzuk meg a sor- és tőtávolságot, hiszen nem mindegy, hogy a paradicsom kisebb, determinált növekedésű, vagy folytonnövő, és jóval nagyobb tér kell neki. Ugyanez a helyzet a cukkinivel, ami viszonylag kis termetű, kis helyigényű, ám egyes nagy növésű tökféléknek akár több négyzetméter helyre van szükségük. A palántákat ugyanolyan mélyre ültessük, ahogy a cserepükben voltak. Ha kissé megnyúlt a palánta, akkor a mélységet úgy válasszuk meg, hogy a növény stabilan álljon a földben, de ilyenkor lejjebb kerül a gyökér, ezt öntözéskor vegyük számításba, azaz nagyobb vízadaggal öntözzünk, hogy mélyebbre lejusson a talajban.

A kiültetés sokkot okoz a növénynek, adjunk elég vizet neki, legalább az ne hiányozzon. A gyökerekhez alaposan tömörítsük hozzá a nedves földet, hiszen a gyökérszőrökön keresztül a vizet csak akkor tudja felvenni a növény, ha a nedves talaj közvetlenül érintkezik vele. A levegős talaj ilyenkor nem ideális. A kórokozók és kártevők megjelenését is késleltessük, akár növényvédő szeres kezelésekkel, hiszen ezek mind a fejlődését hátráltatják. Kiültetéskor a növény messze van még attól, hogy termést hozzon, ezek a szerek a betakarításig bőven kiürülnek.

Az ültetőfát a palánta behelyezése után a lyuk mellett hegyes szögben beszúrjuk, és a földet először alul, azután fölül hozzányomjuk. A biztosabb eredésért ültetés után a palántákat azonnal beöntözzük (beiszapoljuk). Az ültetés akkor helyes, ha a palánta egy levelénél megfogva nem húzható ki a földből.

(agrarszektor)