Legyen gyors és célirányos a tavaszi kaptárszemle

A méhész tavasszal alig várja, hogy kaptárt nyisson és saját szemével győződjön meg családjai állapotáról. Így van ez akkor is, ha a családok áttelelés utáni kondíciójára sok külső jelből is következtethetünk.

Sokat elárul például a méhek tisztuló repülése, vagy a higiénikus aljdeszka tartalma. A viaszmorzsák színe, kiterjedése alapján képet kaphatunk a család nagyságáról, a mézkészletek fogyásáról, a fiasítás kiterjedségéről. A durva viasztörmelékek arra utalnak, hogy valami zavarta méheink téli nyugalmát. Ha a viaszmorzsa között egérürüléket is találunk, akkor egér vagy cickány jutott be a kaptárba. Bár mindkét rágcsáló tetemes károkat képes okozni, a család teljes pusztulását csak ritkán eredményezi. Segítsünk a méheinknek azzal, hogy kitisztítjuk a kaptárak alját. Ez különösen a középső és felső kijárós kaptáraknál fontos, hiszen ezeknél a méhek maguk csak nagy energiával tudják eltávolítani a tél során keletkezett szemetet. Ebben a szemétben sok káros mikroorganizmus és kártevő van.

Az első kaptárnyitásra akkor kerülhet sor, ha a levegő hőmérséklete eléri a 14–16 ⁰C-fokot, és hét ágra süt a nap. A kaptárnyitás gyors legyen, legfeljebb 1-2 percig tartson, nehogy a fészek nagyon lehűljön. Ne feledjük, a szükséges hőmérséklet visszaállítása a fészekben akár egy napig is eltarthat, és sok energiát elvesz a családtól. Arról nem is beszélve, hogy meghosszabbodik a lárvák fejlődése, ami az atkapopulációnak kedvez. Kaptárbontás közben figyeljük a család hangját. Ha a család a fény és a légáramlat hatására kissé felzúdul, majd visszacsendesedik, ez arról árulkodik, hogy nem anyátlan, és a méhek nem éheznek. Ha van fiasítás, az anyát ne keressük. Ha a család felzúdul, de nem csendesedik el, akkor a család anyátlan és/vagy éhezik. Ez esetben ki kell venni a kereteket és megállapítani a zúgás okát. Ha nem találunk sem fiasítást, sem anyát, akkor a családot egyesítenünk kell másik anyás családdal. Ha nincs, vagy kevés az élelem, akkor puha cukorlepényt tegyünk a keretekre.

Áprilisban gyakran előfordul, hogy hirtelen több fokot esik a hőmérséklet, hirtelen, minden előjel nélkül záporeső, hózápor kerekedik. Ezért az átfogó tavaszi vizsgálatra szélcsendes napon kerítsünk sort, amikor a hőmérséklet eléri a 18–20 ⁰Celsiust. Ekkor már a családok fejlettségi szintjét vizsgáljuk. Már látható, melyik család lesz termelőképes akácra, melyiket kell felerősíteni fias kerettel. Munka közben ügyeljünk arra, hogy a kivett kereteket ugyanabban a sorrendben rakjuk vissza, ne változtassunk a sorrenden, és ne is fordítsuk meg őket. Egészen a repce virágzásáig, ez nálunk április elejére, derekára tehető, nagyon fontos megtartani a fészek egységét. A külső hőmérséklet – főleg az éjszakai – még alacsony, az esetlegesen megbolygatott fészek rendjének helyreállítása nagyon sok energiát von el a méhektől.

A hónap derekán, második felében jön el a generációváltás ideje, ekkor a téli méhek elpusztulnak, és helyüket, munkájukat az újonnan kelők veszik át. Van, hogy több méh pusztul el, mint ahány kel, de ez csak átmeneti állapot, az új generáció hamarosan teljesen benépesíti a kaptárt, sőt, szűknek érzi a fészket. A generációváltás befejeztével, a szélső fiasításos lépek mellé tehetünk üres, egészséges lépeket. A hónap vége felé már a fészek közepébe is tűzdelhetünk két nyitott fias közé, ám nem érdemes túlzásba vinni az új lépek berakását, mert az anya csak annyit petéz, amekkora lépfelületet a méhek takarni tudnak. Műlépet akkor adjunk a családnak, amikor már kezdik a keretek tetejét, zugait friss viasszal építeni, és az időjárás tartósan jónak ígérkezik. Ekkor már adhatunk műlépet is a fészek közepébe.

(G.A.)

Fotó: Tavaszi állapotfelmérés (A szerző archívumából)