Szemzés nyáron

A gyümölcstermő növények ivartalan szaporításában a szemzés viszonylag könnyen elsajátítható, gyakran alkalmazott módszer. Ezzel a módszerrel egy meghatározott kis szövetcsoportot ültetünk át a kiszemelt alanyba. Ha a művelet sikeres, a sejtek gyorsan osztódva minden szempontból a beültetett anyanövény tulajdonságaival megegyező növényegyedet hoznak létre. Tudatában kell lenni azonban annak, hogy csak származásilag és rendszertanilag egymáshoz közel álló gyümölcsfajok szövetei forrnak össze. A kajszi például szemezhető vörös és besztercei szilvára, mirobalánra, sőt kökényre is. Az őszibaracknak egyaránt jó alanya az édes és a keserű mandula. Szemzésre felhasználhatók a vadalma- és a vadkörtemagoncok, valamint a meggyből kikelt magoncok is.

A szemzés nagy előnye, hogy sikertelenség esetén megismételhető. A szemzést július közepétől szeptember közepéig végezzük. Az ilyenkor végzett szemzést alvószemzésnek nevezzük, mivel az alanyba ültetett szemek megerednek ugyan, de nem hajtanak ki a következő tavaszig.

A magoncok a művelet előtt némi előkészítést igényelnek. A szemet a gyökérnyakba célszerű berakni, ezért az alanynak ezt a részét kell az esetleges oldalhajtásoktól és levelektől megtisztogatni. Az eredés annál jobb lesz, minél életerősebb az alany. Ha élénk a nedvkeringés, az alany héja könnyen felválik, és a szem zavar nélkül behelyezhető. A nedvkeringést száraz időben öntözéssel serkenthetjük. Ezzel a módszerrel az idősebb fák koronahajtásait is beszemezhetjük.

A szemzést csak jó éles, tiszta késsel ajánlott végezni. Az előkészített alanyon először egy T-alakú bemetszést készítünk, majd kétoldalt a héjat felhajtjuk. Ezután a szemzőhajtást bal kézbe fogjuk, úgy, hogy a hajtás csúcsa felénk essen, és egyetlen biztos késhúzással kimetszünk egy szempajzsot. A szemet tehát úgy vágjuk le, hogy felette és alatta legalább egy-egy centiméteres héj maradjon, s a szem alatt lévő farész hártya vékonyságú legyen. Nem szabad a vágást részletekben végezni, mert akkor a szem nem ered meg. A szempajzsot úgy toljuk a T-alakú nyílásba, hogy maga a szem a T vízszintes szára alá kerüljön. Minél gyorsabban végezzük el a műveletet, annál biztosabb lesz az eredés. A szem behelyezése után kötöző anyaggal simán és szorosan az egész sebfelületet bekötözzük. Kötöző anyagként műanyag zacskóból vágott 1 cm széles szalagot is használhatunk.

A szemzéshez szemzőhajtást használunk. Ezt félfás állapotban szedjük. Azt, hogy megfelelő-e a hajtás érettsége, ki kell próbálni – hajlításra kissé roppannia kell, és a levelek hónaljában lévő szemeknek már jól kell látszaniuk. A teljes hosszúságú hajtás középső harmadáról kell a szemet venni. Az első és felső fejletlen szemek ugyanis nem alkalmasak erre a célra. A leszedett hajtásról a leveleket úgy vágjuk le, hogy körülbelül 1 cm-es csonkjuk a hajtáson maradjon. Ha több szemzőhajtást is szedünk, akkor azokat burkoljuk nedves újságpapírba, a köteget pedig műanyag zacskóba téve védjük a kiszáradástól. Hűtőszekrényben a szemzőhajtások akár egy hétig is károsodás nélkül tárolhatók.

Arról, hogy sikerült-e a szemzés, 6–8 nap múlva győződhetünk meg. Ha a levélnyél csonkja könnyed nyomásra leválik, és a szem már kissé duzzad, a szemzés sikerült. Ha azonban a levélnyél barnul, és a szeme rászárad, akkor a munkánk nem volt sikeres. A megeredt szemzés alanya ősszel tovább vastagodik. Hogy a kötés az alanyba ne vágjon be, a megeredt szemzések kötését vágjuk fel. A megeredt alvószemzés tavasszal, a nedvkeringés indulásakor kihajt. (sz –arch)

About jogazda.com

Cikkajánló

Megjelent a Jó Gazda áprilisi száma

Az időszerű havi kerti tennivalók összefoglalója mellett a Jó Gazda április száma részleteen is foglalkozik az …