Egyre népszerűbb a vérhányad-módszer

A baromfi, a sertés, a szarvasmarha után a nyulak tenyésztésében is megjelent ez a korszerű tenyésztési rendszer. A szintetikus tenyésztési eljárás arra utal, hogy nem egyszerűen valamiféle keresztezés termékei ennek a populációnak ( állomány ) az egyedei, hanem tudatosan kiválasztott fajták, legjobb tulajdonságainak összegyűjtése a fő cél. Sokan azt hiszik, ha pl. egy kiállítási új zélandi fehéret párosítanak egy kiállítási kaliforniaival, abból jól szaporodó, és nevelő, keresztezett utódok lesznek. Holott ebből legtöbbször csak annyi igaz, hogy életképesebb, ellenállóbb, jobban termékenyülő és gyarapodó utód keletkezhet. Az eredményességet a két fajta alapképessége, genotípusa adja, ami, ha e példaként említett két kiállítási fajtánál alacsony szintű, akkor még a heterózishatással sem fog megfelelő értéket elérni. Ezért a gyors fejlődésű nyulak tenyésztésénél először olyan vonalakat kell felderíteni, amelyek alapképessége megfelelő szintű, és csak ezután lehet remélni, hogy a heterózishatást is bekalkulálva, elfogadható eredményeket kapunk. A „szintetikus populáció“ egyik eklatáns terméke a napjainkban egyre több fórumon hangoztatott vérhányad. Ez a mondhatni új állományerősítő rendszer igen elterjedt Európa országaiban, főleg Franciaországban, Olaszországban, de az utóbbi időben Németországban is vállalkoztak a kipróbálására, és bármilyen meglepő, próbálkoztak vele már Szlovákiában is.

A vérhányad lehet több fokozatú – legalább három, de nem mehet túl az ötödik fokozaton. A legfőbb vérhányad az új-zélandi fehér, a kaliforniai, a cseh tarka, a csincsilla és a burgundi vörös fajta bevonásával létesül. A legtöbben az új-zélandi–kaliforniai–burgundi vörös vérhányadot használják, de tudomásunk szerint léteznek már csincsilla–burgundi–francia ezüst vérhányadok is. Ezeknél a „szintetikus populáció“ által elősegített nyulaknál nagyon fontos a testsúly megfelelő tartása, a szaporaság mértékletessége. Tanulni kell a többi állatfaj tenyésztőitől is, akik arra törekszenek, hogy az értéktelenebb testrészek minél kisebbek legyenek. A mell, a hátgerinc valamint a hátsó részek adják a legtöbb használható húst, ezért a vérhányadok kiválasztásánál ezekre a meghatározó jellemekre kell fókuszálni. Egyes szakemberek megállapítása szerint a vérhányad lehet a jövő szempontjából az egyik járható út a hazai nyúltenyésztésben.

-pint-

About jogazda.com

Cikkajánló

Megjelent a Jó Gazda decemberi száma

A téli időszakban esedékes tennivalók összefoglalója mellett a Jó Gazda decemberi száma foglalkozik a gyakorlatilag …