Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
Amíg a hasmenéses tünetekkel jelentkező tavaszi nozémafertőzés, a Nosema apis (nem tévesztendő össze a májusi vésszel) az időjárás melegebbre fordulásával, a bőséges és jó minőségű élelem megjelenésével elmúlik, addig a Nosema ceranae az év bármely szakaszában járványszerűen jelentkezhet, tetemes károkat okozva a méhészetekben. És ami ennél is rosszabb, nehezen ismerhető fel.
Az Európában őshonosnak is nevezhető Nosema apis tüneteiről, kártételéről, diagnosztizálásáról és megelőzéséről a Jó Gazda múlt havi számában írtunk. Az európai méheket azonban az ázsiai mézelő méhek kórokozója, a Nosema ceranae is tizedeli. Ezt már 2006-ban Spanyolországban megállapították, ám a kutatók azt gyanítják, hogy a korábbi tömeges méhpusztulás és kaptárelhagyás (CCD) hátterében is az új nozéma állhatott. A feltételezést ugyan eddig nem bizonyították, tény viszont, hogy Franciaországban az 1990-es évek végén, Németországban 2002-2003-ban volt tömeges méhpusztulás. Szakmai folyóiratok szerint Spanyolországban az új nozéma lassanként kiszorítja az eredetit. 2005/2006 telén egy német referencialabor vizsgálatai tíz családból nyolcnál megtalálták az új nozémát. 2006-ban Svájcból és Olaszországból, 2007/2008-ban Lengyelországból jelentették, hogy kapcsolatot találtak a méhek fokozott elhullása és az új típusú nozéma között, miközben félelmetes módon csökkent az egészséges, nozémamentes méhcsaládok száma. Bár még nincsenek megerősített hazai eredmények, nagy valószínűséggel a szlovákiai méhészetek állományát is az atka mellett éppen a Nosema ceranae tizedelheti.
A Nosema ceranae az év bármely szakaszában jelentkezhet. Az eredeti nozéma tüneteivel ellentétben a kaptár tiszta, nincs belső ürítkezés, a keretek, a kaptárak kijárója sincs összerondítva. A betegségnek kedvez, ha a méhek sokáig fürtben vannak, nem tudnak kirepülni tisztulni, ha rossz a téli eleség, vagy ha a családot megviseli a tél. A problémára csak akkor következtethet a méhész, ha a méhcsaládok fejlődése leáll. A méhek ugyan szépek, csak a potrohuk vastagabb. A kedvező hordási feltételek ellenére a dolgozók még mindig csak a fészket takarják, nem hordanak, képtelenek repülni, csomóban ülnek a kaptár előtt, letargikusak. Ilyenkor az emésztőbél hámjának sérülése miatt a tápanyagok felszívódása fokozatosan leromlik, sőt fordított irányú folyadékáramlás indul meg, ami a méhek kiszáradását eredményezi. A méhek ugyan keresik a vizet, ám az első korty után el is pusztulnak. Haláltusájuk során ürítkeznek, óriási tömegű spórát juttatva az etetőbe, itatóba. Rablással a fertőzés a többi, még egészséges családra is átterjedhet.
Korábban a nozémás családokat fumagilinnel kezelték, ám ennek az antibiotikumnak a használatát – élelmiszerbiztonsági okoknál fogva – a legtöbb európiai országban betiltották. (Az Egyesült Államokban, Kanadában és Argentínában még engedélyezett.) Ezért a tudósok a kutatásaikban elsődlegesen a méhek immunrendszerének erősítésére fókuszálnak. Figyelmük középpontjában a természetes eredetű vegyületek, a gyógynövények, a pre- és probiotikumok, az algák vagy legújabban már az Agaricus nemzetséghez tartozó gombák állnak. A számos biológiailag aktív anyagot tartalmazó gombákkal kapcsolatban az első kutatást szerb tudósok végezték, reménykeltő eredményeikről a Insects c. tudományos folyóiratban számoltak be 2021 decemberében. (A cikk itt tölthető le: https://doi.org/10.3390/insects12100915)
Két nozémafaj spóráit csak mikroszkóppal lehet megkülönböztetni, annál is inkább, mert nagyon kis mértékben különböznek egymástól. Amíg a Nosema apis 4–6 μm hosszú és 2–4 μm széles, addig az új típusú nozéma spórája 3,3–5,5 μm és 2,3–3,0 μm nagyságú. Azaz a legnagyobb Nosema ceranae spórák mérete megegyezik a legkisebb Nosema apis méretével. Az új nozéma spórái kevésbé szimmetrikusak és inkább rúd alakúak – írják lengyel tudósok a Medycyna Weterynaryjna hasábjain.
Gágyor Alíz
