Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
Minden méhész találkozott már azzal, hogy a gondosan betárolt lépeit a viaszmoly (Galleria melonella) károsítja, hacsak nem tartotta őket mélyhűtőben. A viaszmoly kirágja a lépeket, amelyek végső soron szétesnek és használhatatlanná válnak. A kártevő lárvája ugyanis viasszal táplálkozik. Ám mivel a lárva fejlődéséhez kell virágpor és méz is, miközben megeszi a méhek által levedlett bábingeket is, ezért jobbára a fiasításból származó, legalább egyszer már bepetézett, használt lépeket látogatja. Inkább a sötét példányokat kedveli, melyekben a méhek által képzett propoliszos bevonat ellenére maradnak még szennyeződések, és könnyebben megtelepednek bennük a kórokozók. Így a viaszmoly hasznot is teremt azzal, hogy „takarít” a méhek után.
A viaszmolyt és kártételét már Arisztotelész korában is ismerték, és megfigyelték. A korai (18–19. század előtt íródott) méhészeti munkákban csak elvétve emlegetik, mint kártevőt, noha akkoriban is komoly károkat okozott. Egyes források ezt azzal magyarázzák, hogy ebben az időben a viaszmoly jelenlétét és az okozott károkat a méhész hibájának tartották, mondván, családjai gyengélkedtek, vagy méhanya nélkül hagyta őket. A 19. század vége felé a viaszmoly elleni legfőbb tanács az volt, hogy cseréljék le a méhanyát olasz méhre, mert az olasz méhek állítólag jobban képesek megvédeni magukat e kártevővel szemen. Persze, ezt az állítást az idő már cáfolta, tény viszont, hogy az olasz méhanyák – a hordási viszonyoktól függetlenül – szinte állandóan petéznek, vagyis népesebb családokat építenek ki. (Az előnyük egyben a hátrányuk is, mert hordásszegény időszakban is petéznek, apasztva ezzel a család készleteit.)
A nőstény lepke hátra csukott szárnnyal 15–20 mm hosszú. Szárnyainak fesztávolsága 28–35 mm. Az első szárnypár márványos színű, a világosszürkétől a világossárgáig változik. A hím hátsó szárnya sötétebb. A nőstények potroha jóval hosszabb és vaskosabb a hímekénél. Az imágó feje csőrszerű, szája csökevényes, rágói kicsik és előre nyúlnak. Nagyon jó a hallása, a 300 kHz frekvenciájú ultrahangokat is hallja, míg a legfőbb predátora, a denevér legfeljebb a 200 kHz-t. (Az ember hallása 20 kHz-ig terjed.) A kártevő meleg hónapokban aktív. A kaptárakra jellemző 27–35°C-os állandó hőmérséklet mellett egy-egy generációja 40–50 nap alatt cseperedik fel. A nőstény viszonylag rövid élettartama alatt akár hatszáz tojást is lerak a lép aljára. A tojásokból 5–8 nap alatt kikelő fehér lárvák 18–25 nap alatt érik el teljes, 24–28 mm-es hosszukat. A lárvák kezdetben a kaptár hulladékán élnek, később a használt lépet kezdik enni. A hernyók szinte teljesen tönkre tudják tenni a fészket. Emellett furkálásukkal a keretléceket is megrongálják. Ennek dacára a viaszmoly csak elhanyagolt méhesben tud elhatalmasodni, az egészséges családban nem képes maradandó kárt okozni, mert a méhek gondoskodnak arról, hogy a viaszmoly ne szaporodjon túl az életkörnyezetükben.
A viaszmoly nem csupán a méhek után „takarít”, az emberiség által produkált polietilént, a műanyag zacskók előállításához használt anyagot is képes megemészteni. Mint arról a Current Biology 2017-ben beszámolt, laboratóriumi körülmények között 100 hernyó 12 óra alatt képes volt elfogyasztani 92 milligrammnyi polietilénből készült műanyag bevásárlószatyrot. Azért, hogy bebizonyítsák, a lárvák bélflórájuknak köszönhetően a műanyagot tényleg átalakítják, és nem csak szétmorzsolják, a kutatók szétnyomták, és rákenték a műanyagra a lárvákat. 14 óra múlva a polietilén 13 százaléka átalakult etilén-glikollá, a műanyag bomlási termékévé.
A lárva szövetei nem csupán a viaszt és a műanyagot likvidálják, hanem képesek lebontani a tuberkulózis baktériumának viaszszerű burkát is. A viaszmoly lárvájának felhasználása a gyógyászatban nagyon széles, ezért erről a témáról a következő lapszámban írunk bővebben.
Gágyor Alíz
