Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A mángold nálunk egyelőre még kevésbé ismert zöldségféle, emiatt kevesen is fogyasztják, pedig beltartalmi értékei alapján joggal érdemelne nagyobb figyelmet. Gazdag pektinben, A- és C- vitaminban, antioxidánsokban, ásványi anyagokban, például kalciumban, káliumban, magnéziumban. Jellegzetessége, hogy noha a répából nemesítették ki, nem a gyökerét kell fogyasztani, hanem a húsos levélnyelét és levelét. Felhasználása sokrétű, a spenóthoz hasonló főzelék, saláta, leves és rakott étel is készíthető belőle.
Helyrevetéssel szaporítják, áprilistól május elejéig vethető, amikor a talaj már felmelegedett. A magok csírázása 8–10 °C felett indul meg, és 8–14 napot igényel. Korai vetése nem ajánlott, mert a hideg talajban a magok nehezen, vontatottan fognak csírázni, ami akár el is maradhat. A magokat 30–50 cm-es sortávolságra, egymástól 5-10 cm-re vetjük. Négyzetméterenként 2,5–3 g vetőmag szükséges, az elvetett magok hozzávetőlegesen két hét múlva kezdenek kikelni. Kelés után a felhasználástól függően az állományt egyelni kell. Ha a mángoldot a leveléért termesztjük, akkor a tőtávolságot 15-20 cm-re alakítjuk, ha a levélnyeléért, akkor 30-35 cm-re. Fényigényes növény, meleg, napos helyen fejlődik a legjobban. A levelek 25–30 °C-on fejlődnek a legintenzívebben. Félárnyékban nevelve a levelek megnyúlnak, satnyák lesznek.
A tápanyagokkal szemben elsősorban a káliumra igényes, ebből van szüksége a legtöbbre. A foszfor- és nitrogén mennyiségéhez képest akár három- vagy négyszeres mennyiségre van szüksége. A talaj szempontjából nem válogatós, azonban a legkedvezőbb számára a tápanyagban gazdag, mély termőrétegű, jó vízgazdálkodású és középkötött, közömbös, esetleg enyhén lúgos, meszes, talaj. A számára kijelölt ágyást ősszel ajánlott trágyával, érett komposzttal feltölteni, majd mélyen felásni.
Vízigényes növény, a levelek fejlődéséhez szüksége van a folyamatos, enyhén nedves talajra. A fiatal növényeket ezért a tavaszi, nyári esők hiányában rendszeresen öntözni kell. Talajtakarással segíthetjük megőrizni a talaj nedvességtartalmát, így kevesebb vízre lesz szükség, és ritkábban kell locsolni. A kapáláson és az öntözésen kívül különösebb gondozást nem igényel, a nyár folyamán egy-két alkalommal fejtrágyát is adagolhatunk. A kifejlett növény kifejezetten hidegtűrő, ami azt jelenti, hogy hó- vagy egyéb takaró alatt szabadföldön károsodás nélkül képes áttelelni. Az árnyékos körülményeket viszont nem jól viseli, vízigénye is nagy és a levegő páratartalmával szemben is igényes, mivel csak megfelelően párás környezetben képes szép lombozatot fejleszteni.
A mángoldnak kevés kórokozója van, így vegyszermentes feltételek között is sikeresen termeszthető. A betegségek közül időnként a lisztharmat támadhatja meg. Kártevők közül a meztelencsigák, hernyók, levéltetvek, földibolhák és a poloskák okozhatnak benne károkat.
Egy négytagú család szükségletei számára általában kb. 10 növény elegendő. Ha időben elvetettük és a növények elegendő vizet kapnak, már június közepétől szedhetők a levelek, s a betakarítás egész nyáron át folytatható. Fogyasztáshoz csak a külső leveleket szedjük le, a belső szívlevelek a növény további fejlődéséhez szükségesek. Levelei nem tárolhatók hosszú ideig, légmentesen záródó edényben, hűtőszekrényben maximum 5 napig tárolható. A szedést követően a lehető legrövidebb időn belül érdemes felhasználni. Folyamatos szedéssel 1 négyzetméterről kb. 4-5 kg mángold szedhető. A levelek szedési időszakának letelte után a megmaradt gyökereket takarmányozásra is felhasználhatjuk. (sz)
