Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
Melegebb régiókban már április második felétől igényli a család a mézkamrát, azaz a gyorsan népesedő család már nem fér el az addigi fészek lépein. Az anyának pedig kell a hely a folyamatos petézéshez. Ilyenkor ajánlatos a fias lépeket az anyarács fölé, a mézkamrába helyezni, és helyükre a fészekbe petézésre alkalmas lépeket tenni. Ám legalább egy nyitott fias lép maradjon lent az anyának. Az átfüggesztésre nincs szabály. Talán a legpraktikusabb az, ha csak a fedett fias lépeket akasztjuk át, és a fészekben hagyjuk a nyitottakat összetolva egy csoportba, széleikre tesszük a bővítendő üres lépeket. Miután a mézkamra fent van, érdemes már csak ott építtetni műlépet. A mézkamra feladása és a fias lépek „széthúzása” már a rajzásgátlás eszköze is. Tájainkon a rajzás április végén, május elején, bőséges gyűjtéskor kezdődik, és június végéig tart. A méhész ugyan nem szereti, ha a méhei kirajoznak, de a rajzás alapvetően nem rossz dolog. Méheink ezzel jelzik, hogy egészségesek, életerősek, és készek a hamarosan kezdődő főhordásra. Arról, hogy a család rajzásra érett, a kerekekre húzott anyabölcsők is árulkodnak. A rajzási hajlam azzal nem csitul, ha a bölcsőket kitördeljük, más lehetőség is van a rajzás megelőzésére. Egy méhészeti kiadványban a következő egyszerű rajzásgátló gyakorlatot olvastam: a legerősebb és a leggyengébb családok kaptárait napközben, hordás közben fel kell cserélni. Az erős család idő előtt rajzott volna, de így a gyenge kap kijáró méheiből. Ezzel a gyenge családban felszabadulnak a fiatal kijáróméhek, takaróméh lesz belőlük, az anya pedig több lépen tud petézni, és a család hamarabb utoléri a többi családot. (ga)
