A lugasok metszése

A lugasszőlő alakító és fenntartó metszése rendszerint nem nehezebb, mint a hagyományos, a középmagas illetve a magas művelésű szőlőtőkéé. A kialakítás évében azonban adódhatnak kisebb-nagyobb eltérések a lugasváz kialakításában (pl. füzérlugasok esetében), azonban a termőre fordított lugas metszése elvileg megegyezik a hagyományos művelésmódú szőlőtőke metszésével. A lugast mindenki egyéni ízlése szerint alakíthatja ki, az adott hely és rendelkezésre álló lugasváz szerint. A lugas termése és szépsége nem alakjától, hanem a szakszerű nevelésből és ápolástól függ. Végleges kialakításának ideje a befuttatni szándékozott felülettől és a fejlődés erősségétől függően három-hat év, azonban esetenként ez akár ennél is több ideig tarthat (pl. füzérlugasoknál akár nyolc év is lehet). Termést azonban már a második illetve a harmadik évtől kezdve hoz, és a hozam évről évre nő. Az árnyékhatásuk is folyamatosan alakul ki, rendszerint lassan, ezért – főleg magas lugasok esetében – elkerülhetetlen a gyorsan növő fajták alkalmazása. Ebből kifolyólag vigyázni kell azonban a fajták kiválasztására illetve azok helyes elosztására is, nehogy az erősen növekvő fajok elnyomják a gyengébb növekedésűeket. A lugasok kialakításában bármely művelésmódú szőlőtőkét felhasználhatunk egészen a kicsi fej- és bakművelési művelésmódoktól a rendkívül magas kordonkarokig, azonban függönyművelésmódú szőlőtőkék e célra kevésbé alkalmasak.  A gyakorlatban rendszerint az alábbi alaptípusokba tartozó lugasokat szoktunk kialakítani: füzér-, kordon-, szárnyas-, kombinációs és tetőlugasok.

A már termőre fordult lugasszőlő metszésére érdemes jóval nagyobb figyelmet fordítani mint egyéb művelésmóddal nevelt szőlőtőke metszésére, mivel a nem megfelelő metszésnek nagyobb lehet a negatív hatása. A lugasoknál nemcsak a termés mennyisége fontos, hanem annak árnyékolóhatása is, ezért nagyon fontos a helyes termőegyensúly és a pontos rügyterhelés megállapítása, ami lugasok esetében nagyon sokszor csak a személyes tapasztalat alapján határozható meg pontosan. A nem megfelelő (illetve a teljesen elhanyagolt) metszés rendszerint a lugas deformálódásához vezethet még akkor is, ha kezdetben a termés mennyiségében még nem mutatkozik nagymértékű csökkenés. A deformálódott lugas, a felkopaszodott kordonkar, valamint a lugas eredeti árnyékhatásának helyreállítása nem könnyű feladat, ami ráadásul akár évekig is eltarthat. Szintén nem egyszerű a nem kívánatos fattyúhajtások helyes kezelése, mivel erős fagykár esetén ezekből a hajtásokból kell újranevelni az elhalt kordonkarokat és ebből kifolyólag nem célszerű azonnal eltávolítani őket. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a nagy lugasok metszése akár ötször annyi időbe is telhet, mint más művelésmódú szőlőtőkéé, mivel nem alkalmazhatók automatikusan a rutinszerű metszési fogások a lugasok speciális alakjuk volta miatt. A sok vessző lemetszése ráadásul nagyobb energiát is igényel, amit a lugas magassága tovább növelhet. A következő sorokban részletesen áttekintjük a szőlő tulajdonságait és metszését, kiemelve a fontos különbségeket a lugasokra vonatkoztatva.

Metszésmódok

Rövidcsapos metszés

Általában azokat a fajtákat metsszük így, amelyeknek alsó rügyei is termékenyek, továbbá bőven teremnek, és közepes vagy ennél nagyobb fürtöket hoznak. E metszésmód esetében az első év tavaszán egy vagy két világos rügyből álló rövid csapot hagyunk. A rügyekből a második év tavaszára két vesszőt kapunk. Ekkor a fölső vesszőt a cseralappal együtt eltávolítjuk, az alsót két világos rügyre kurtítjuk. A metszésmód rendje már a második évben végleges, mindig az alsó vessző alsó két világos rügyét hagyjuk meg, és így alakul ki a termőalap és ezen ezúttal is két rügyünk marad. A harmadik esztendő tavaszán a fölső vesszőt ismét a cserrel együtt eltávolítjuk, az alsót pedig két rügyre metsszük. A termőalapon tehát ismét csak két rügyet hagyunk (1. ábra). A továbbiakban is ezen elvek szerint járunk el. A harmadik évi metszéskor az alkalmazni kívánt művelésmód és a tőke fejlettsége alapján bővíthetjük, fejlesztjük a termőalapot.

  1. ábra. A lugaskar termőalapjainak rövidcsapos metszése (Az első év tavaszán két világos rügyes csap a kiindulás (A); a második évben a kapott két vesszőből a fölsőt eltávolítjuk, az alsót két rügyre metsszük (B). A harmadik évben ugyanígy járunk el, ezért ismét csak kétrügyes rövid csapunk marad (C) (CZÁKA és VALLÓ, 2000)

A lugas termőalapjain minden évben kétrügyes csapokat hagyunk, mert lugason a legtöbb szőlőfajta jól terem rövid csapon is. A csapokon két vessző nevelődik ki. A következő évben ezután a felsőt mindig eltávolítjuk, az alsót pedig két rügyre metsszük. Ha a lugas túl buján fejlődik, vagy keveset terem, metszhetünk hosszú csapokat is. Rövidre nevelt és erős fejlődésű lugaskaron lehet hagyni szálvesszőket is, ferdén vagy vízszintesen kikötözve. Hosszú csapok, szálvesszők mellett mindig maradjon ugarcsap. Ez esetben a következő évben a hosszú csapot tőből eltávolítjuk, és az ugarcsapon nőtt vesszőkből hagyunk hosszú csapot és ugarcsapot. (folytatás a köv. számban)

Összeállította: Baltazár Tivadar

 

About jogazda.com

Cikkajánló

Megjelent a Jó Gazda márciusi száma

A tavaszi termelési szezon kezdetén a Jó Gazda márciusi száma összefoglalja a kerti vetésforgó alkalmazásának alapvető szempontjait és …