Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A burgonya a tápanyagigényes növények közé tartozik. A tápelemekkel való megfelelő ellátás a terméshozamokon kívül a gumók minőségét is nagymértékben befolyásolja. Ha például kevés a nitrogén, kevés lesz a gumó fehérjetartalma, ha sok a nitrogén, az rontja az eltarthatóságot és betegségekre hajlamosít. A foszfor és a kálium ízjavítók, növelik a keményítő-tartalmat, fokozzák az eltarthatóságot.
Az átlagos terméshozam (20–35 t/ha) tápanyagigénye 100 kg nitrogén, 40 kg foszfor és 180 kg kálium hatóanyag. 100 kg gumótermés és a hozzátartozó növényi részek fejlődéséhez 0,5 kg N, 0,2 kg P2O5, 0,9 kg K2O, vagyis 1,6 kg vegyes – NPK – műtrágya, ahol a tápanyagok aránya 1:0,4:1,8 körüli.
Talajának előkészítésére istállótrágyát is kijuttathatunk. Nyáron szántóföldön a tarlóhántás után műtrágyákkal kiegészítve, vagy ősszel, de csak jól érett istállótrágyát. Burgonya esetében az istállótrágya talaj-szerkezetjavító hatása is rendkívül fontos. A műtrágyákat általában ültetés előtt alaptrágyaként szórják ki. A nitrogént könnyű kimosódása miatt később is adagolják. Káliumból a 40%-os klórtartalmú műtrágya helyett 50%-os kénsavas kálit adnak.
A burgonya meleg- és tápanyagigényes növény, de öntözést is igényel. A laza, jól megmunkált talajt kedveli, fajtájában azonban nem válogat. Sortávolsága 60–70 cm, a kiskertekben sorba, vagy kapa után kézzel, 6–12 cm mélyre vetik. A gumókon található rügyek már 6 oC-tól hajtani kezdenek. Éretten szedik, ha szára elszáradt, a gumójáról pedig a héjat már nem tudjuk ledörzsölni.
A burgonya jellegzetessége, hogy valódi gyökeret nem fejleszt, a gumókból fejlődő gyökerek föld alatti hajtásként igen nagy területet képesek behálózni az optimális víz- és tápanyagfelvétel érdekében. A dudvás szárú, elágazó burgonyabokor esetében a szár vastagsága, levelének a színe, állása, nagysága, növekedési erélye is fajtabélyeg. (sz)
