A tárolásra szánt burgonya betakarításának ideje fajtától függően augusztus közepétől október közepéig tart. Fontos szempont az időpont meghatározásához, hogy a burgonyát a természetes beérés, illetve a héj beparásodása után 2–3 héten belül be kell takarítani. A háztáji kertekben termesztett téli tárolásra szánt burgonyát csak teljesen beérett állapotban ajánlott felszedni. A növénynek a szára és a levélzete ekkor már teljesen leszáradt (bár ez bizonyos vírusos és gombás fertőzéseknek a tünete is lehet), a szár a talajból könnyen kihúzható, a gumók is könnyen leválnak, és a héjuk erős nyomásra sem hámlik le. Az éretlen gumók sérülékenyebbek, érzékenyebbek a fizikai behatásokra, könnyebben fonnyadnak, és gyorsabban fertőződnek. Emiatt nehezebben és nagyobb veszteséggel tárolhatók.
A nagyüzemi termesztésben ezt ma már gépekkel végzik, a háztáji kertekben azonban általában kézi munkával, kapával vagy ásóval szedik fel a termést. Ügyelni kell arra, hogy a tárolásra kerülő termésbe ne kerüljön sérült, beteg vagy egyéb eltérést mutató gumó, mert ezek a legfőbb gócai a különböző rothadási folyamatoknak. A megfelelő tárolás egyik legfontosabb feltétele, hogy a felszedett gumókat – akár halomban, akár zsákban szeretnénk tárolni – előbb 15–20 napig száraz, sötét szellős helyen tartjuk, itt szárítjuk le. Ez alatt az időszak alatt a burgonyában levő felesleges víz eltávozik, a felületére kicsapódó pára leszárad, az ép héj megvastagszik, a kisebb sérülések, sebek begyógyulnak. Ezt követően rakjuk a végleges téli tároló helyre a gumókat.
Az étkezési burgonya tárolására azok a pincék, vermek tárolók a legalkalmasabbak, ahol a tárolási időszak alatt nem éri fény a gumókat,, fagymentesek, tartani lehet bennük a 6–8oC-os hőmérsékletet és a 90% körüli relatív páratartalmat. Az ültetésre szánt vetőburgonyát ettől alacsonyabb hőmérsékleten, 3–4oC-on kell tárolni. A gumók eltarthatósága fontos fajtatulajdonság, a hosszabb nyugalmi idejű fajták akár magasabb hőmérsékleten is tárolhatók nagyobb veszteségek és túl korai csírázás veszélye nélkül. A rövid tenyészidejű fajtáknak azonban általában rövid a nyugalmi idejük is. Ezért nehezebben, vagy egyáltalán nem tárolhatók a következő év tavaszáig hűtés és kémiai csírázásgátlás nélkül. (sz)