A borsó

A borsó fogyasztása napjainkban eléggé elterjedt, köszönhető ez a fagyasztással történő tárolásának. Régen a zöldborsó szezonális zöldség volt, tavasszal pár hétig volt fogyasztható. A száraz borsót zömében takarmánynak használták, az ebből főzött leves, főzelék, annak ellenére, hogy nagyon egészséges, nem tartozott-, tartozik a kedvenc eledelek közé. Jelenleg a frissen szedett, zsenge borsót a legtöbben nyersen fogyasztják.

A borsó – Pisum sativum – Hrach záhradný a pillangósvirágúak családja tartozik. Az emberiség egyik legrégibb kultúrnövénye, 4-5000 évvel ezelőtt is termesztették, az egyiptomi piramisokban is találtak borsó magvakat. Közép-Ázsiából származik, régen csak a száraz magvakat használták étkezésre, a zöld, éretlen magvakat csak a 15 – 16. századtól kezdték használni. Először a hüvelyével együtt főzték.

Három fajtacsoportot ismerünk:

  • cukorborsó – a hüvely nem rostos, ezért a zsenge korukban ezek is fogyaszthatók,
  • kifejtőborsó – a cukor gyorsan átalakul keményítőre, ezért gyorsan elveszti édes ízét, az étkezési célra termesztett száraz borsó tartozik ide,
  • velőborsó – kerti termesztésre alkalmas, hosszabb ideig édes marad, mert a cukor lassan alakul át keményítővé, vagyis hosszabb ideig zsenge marad.

A borsó nagyon értékes zöldség, jelentős a fehérjetartalma, sok C, A és B1 B2  B3  B5 és B6 vitamint tartalmaz. A borsóban sok a magnézium, valamivel több, mint a kalcium, ami nagyon fontos ahhoz, hogy a kalcium felszívódjon, és hasznosuljon a szerveretben. Jelentős a káliumtartalma is, a héjában található rost nagyon hasznos a bélműködéshez. Édes íze miatt desszertnek is fogyasztható, a benne található cukormennyiség azonban nem nagy, így a cukorbetegek is nyugodtan fogyaszthatják.

A borsót kora tavasszal vetjük, mindjárt, amikor a talajra lehet lépni. Fagyra nem érzékeny, a korai vetésnek köszönhetően öntözésre csak igen szélsőséges szárazságban (az idei év ilyen) szorul. Kálium és foszfor tartalmú trágyát ősszel szükséges beszántani a talajba, ezek a borsó gyökerén élő nitrogénkötő baktériumok szaporodását is segítik. Ezeknek a baktériumoknak köszönhető, hogy nem igényel fejtrágyázást. Kis adagú nitrogéntrágyát csak korán, a vetéskor érdemes adni. Nagyon jó elővetemény, a talajt jobb állapotban hagyja maga után. Szalmája értékes takarmány, talajba dolgozva értékes szerves anyag.

Borsót a vegetációs időben bármikor lehet vetni, zöldtrágyázásra, köztesnövénynek, takarmánynak az egyik legértékesebb termény.

A borsó legismertebb, legveszélyesebb kártevője a Borsózsizsik – Bruchus pisorum – Zrniarka hrachová. A borsózsizsik egynemzedékes kártevő, a bogár a növényt kint a talajon fertőzi meg, az érett, raktározott szemeket nem tudja újrafertőzni, ezért nem a raktári kártevők közé soroljuk. A bogarak a borsó virágzása idején röpülnek a borsótáblákra (1 sz. kép), a virág illata vonzza őket. Nem okoznak kárt, virágporral, virágszirmokkal, levelekkel táplálkoznak.  A nőstények tojásaikat a kis borsóhüvelyre rakják, az embrió egy hétig fejlődik, majd a kikelt kis lárva rág egy apró, tűszúrásnyi lyukat a héjon, ezen jut be a magkezdeményekhez. Egy borsószemben mindig csak egy lárva fejlődik (2 sz. kép). A borsószemben, bábkamrában bábozódik be, itt alakul imágóvá. A bogár ú.n. röpnyíláson hagyja el a borsószemet (3 sz. kép). Az így károsított borsó élelmiszernek nem használható, csírázóképessége is nagyon alacsony. Enyhe tavasz kedvez az elszaporodásának. Védekezni a szántóföldön lehet permetezéssel, raktárakban gázosítással védhető meg a mag.

1. kép
2. kép
3. kép

Főleg száraz, meleg időjárás esetén szaporodik el nagyobb mértékben a Borsótripsz – Kakothrips robustus – Strapka hrachová. A fiatal hajtásokon, virágokon, hüvelyeken szívogat, aminek hatására a hajtások görbülnek, a virágok barnulnak, nem termékenyülnek meg, a hüvelyek is görbülnek (4 sz. kép), kicsik maradnak, mag sem képződik bennük. Az elmúlt években a későbben vetett, kései fajtákat károsította érzékenyen. Kiskertben volt olyan vetemény, amelyen nem volt károsítása végett termés.

4. kép

A hüvelyben fejlődő magvak megrágásával okoznak kárt a borsómoly, akácmoly ás a borsóormányos ( 5 sz. kép). A leveleken károsítanak a csipkéző bogarak, és a zöldborsó-levéltetű. Ezek a kártevők azonban nem okoznak jelentősebb károkat.

5. kép

A betegségek közül jelentős kárt okozhat a borsóragya – borsó aszkohitás betegsége –Ascohyta pisi – Škvrnitosť hrachu. A levélen (6 sz. kép), száron, hüvelyen (7 sz. kép) 6 -8 mm átmérőjű barna foltok jelennek meg. A gomba a beteg maggal, beteg szármaradványokkal terjed, főleg az esős időben (vagy gyakran öntözött), sűrű, a földön fekvő állományban okoz kárt. Szintén a nedves, sűrű állományban károsíthat a borsó pszeudomónászos betegsége. Ez baktérium, tipikus rá a nyálkás, csúszós baktériumnyák megjelenése, amely beszáradva csillogós, filmszerű bevonatot alkot a növényen. Károsít a borsón még a borsóperonoszpóra, a növények elmaradnak a fejlődésben, a leveleken szürke bevonatot képez, a borsólisztharmat, a tipikus fehér lisztszerű bevonattal. Ritkán, a betegségnek megfelelő körülmények között a borsórozsda is előfordul, megismerhető a tipikus rozsdás színű bevonatról.

6. kép
7. kép

Szlovákiában a borsó betegségei és kártevői ellen is vannak megfelelő mennyiségben vegyszerek a piacon nagykereskedelmi és kiskereskedelmi csomagolásban is.

 

About jogazda.com

Cikkajánló

Megjelent a Jó Gazda decemberi száma

A fennállásának harmadik évtizedét betöltő Jó Gazda idei decemberi száma a hagyományaihoz hűen továbbra is …