A becőragasztás a szempergési veszteség ellenszere

A szántóföldi növénytermesztésben, nálunk elsősorban az őszi káposztarepce betakarítása során egyre fontosabb jelentősége van az idő előtti szemkipergés minimalizálásának és az ebből adódó hozamveszteségek csökkentésének. A termelők azt tapasztalják, hogy évjáratonként eltérő mértékben ugyan, de komoly károkat képes okozni a repcebecők felnyílása miatti veszteség. Ezzel sokszor már csak akkor szembesülnek, amikor a tarló utólag kizöldül az „árvakelésű” repcétől, amely esetenként jobb tőszámot produkál, mint a vetett terület. A pergési veszteségnek több oka lehet, kezdve a megkésett betakarítástól a növénykórtani okokon át a madárkárig. Egyes gombabetegségek – mint pl. az alternária – szintén okozhatnak spontán becőfelnyílást, de a fehérpenész (Sclerotinia) által kiváltott kényszerérés is megmutatkozhat fokozott pergési veszteségben.

Az olyan évjáratokban amikor a virágzás elhúzódása miatt az érés szempontjából nagyon heterogén a becők állapota, a termelők a betakarítás előtt megpróbálják kivárni az alsó és felső becők beérését, várhatóan megtörténik a túlérett felső becők felnyílása. Ez egy természetes folyamat, amire egyes külső tényezők még rá is erősíthetnek, ilyen pl. a csapadékos időjárás, a madarak okozta kár vagy az erős szél. Az érésben lévő becők ugyanis a környezeti hatásra (harmat, eső) nedvességet vesznek fel, megduzzadnak, térfogatuk megnő. A napi hőmérséklet emelkedésével a felvett nedvességet leadják, száradnak, térfogatuk csökken. Ennek a folyamatnak a többszöri ismétlődése azt okozza, hogy a becőket összetartó „varratok” gyengülnek, veszítenek rugalmasságukból, és előbb vagy utóbb a becők felnyílnak, a bennük lévő magok kiperegnek.

A becőragasztó készítmények kijuttatásakor egy félig áteresztő hártyát hozunk létre a becőn, ami egyrészt fizikailag is „összetartja” azt, illetve megakadályozza, hogy környezetéből nedvességet vegyen fel, és ennek hatására nyíljon fel. Fontos tudni, hogy a növény természetes vízleadását ezek a készítmények, illetve a létrejövő félig áteresztő hártya nem befolyásolja, így nem kell az érés elhúzódásától tartani.

A becőragasztó készítmények általában cellulózt, természetes vagy mesterséges polimereket tartalmaznak. Önmagukban is kijuttathatók, ilyenkor kíméletes érésgyorsító hatásuk van. Ilyen esetekben általában 2-4 héttel a tervezett betakarítás előtt kell kijuttatni őket, viszont kizárólag gyommentes és kórokozóktól mentes, egészséges állapotú állományokba. Az ilyen típusú készítmények az állományszárítással egy menetben is kijuttathatók, legkésőbb a tervezett betakarítás előtt 7-14 nappal. A becőragasztó készítmények kiválasztásánál érdemes tájékozódni, ugyanis egyes termékek rendelkeznek cseppnehezítésre vonatkozó engedéllyel is, így felhasználásukkor nem szükséges további ilyen típusú adalékanyagot használnunk, ami esetenként jelentős költségmegtakarítást is jelenthet. A kijuttatás időzítésénél figyelembe kell venni, hogy becőragasztó hatás általában kettő, de maximum három hétig várható, így a kezelt terület betakarítását addig el kell végezni. (sz)

About jogazda.com

Cikkajánló

Önellátás és/vagy információs átalakítás

Továbbra is úgy tűnik, hogy a hazai mezőgazdaság versenyképességének állapota és az annak javítására hivatott …