A borbolya

A borbolyák nemzetségébe 450–500 lombhullató és örökzöld, 1–5 méter magas, tövises cserjefaj tartozik. Hazájuk Európa, Ázsia, Afrika, Észak- és Dél-Amerika mérsékelt és szubtrópusi öve. Nálunk igen kedvelt dísznövények, mivel számos fajtájuk van. Különböző színekben, méretekben és formákban létezik. Jól használhatók az egyes kerttervezési stílusokhoz. Jól mutatnak színes sövényként, talajtakaróként, szoliternövényként stb.

Kertjeinkben négy faj számos fajtáját láthatjuk. Ezek között vannak örökzöldek és lombhullatók, melyeknek tartása és gondozása bizonyos mértékben eltér egymástól.

A lombhullató fajok mérsékleten száraz talajban, fák alatt, félárnyékban fejlődnek a legjobban. Egyébként igénytelen fajok, olyannyira, hogy szinte bárhol megélnek. Ezek a fajok szaporíthatók magról és dugványról. Érés után a magvakat tisztítsuk meg a húsos résztől, és azonnal rétegezzük. A rétegezett magvak talaja nem száradhat ki, vagyis folyamatosan nedvesen kell tartanunk. Magról csak az eredeti fajokat szaporíthatjuk, ugyanis a fajták nem tartják meg a fajtajellegüket, kivételt képeznek a vörös levelű fajták. Ezek nagy százalékban megtartják leveleik vörös színét.

Legjobb, ha dugványról szaporítjuk a fajtákat. A dugványozást júniusban-júliusban végezzük zölddugványról, árnyékolt hidegágyban. Ősszel is szaporíthatjuk dugványozással, ilyenkor dugványként a fás, hosszú hajtásokat használjuk. Tavasszal bujtással szaporítjuk. Az utóbbi esetben válasszunk ki egy egészséges, alacsonyan fekvő ágat, és ezt hajlítsuk le a talajszintre. A hajtás egy részéről távolítsuk el a kérget, majd temessük be a talajba úgy, hogy az ág vége a felszínen maradjon. A hajtást rögzítsük a talajhoz. A gyökerek néhány hónap alatt kifejlődnek, ezután a kész növényt válasszuk le az anyanövényről. Szaporításának kevésbé elterjedt módszere a tőosztás. Ezt mindenképpen tavasszal, a vegetációs időszak beállta előtt végezzük el. Az egész bokrot ássuk ki, majd osszuk a gyökérlabdát több részre úgy, hogy minden részen maradjon gyökér és hajtás is. Az így kapott növényeket azonnal ültessük el, és bőségesen locsoljuk meg.

Az örökzöld fajok talajigénye a nem túl kötött, magas humusztartalmú, üde, mérsékelten nedves föld, de a tapasztalatok szerint bármilyen jobb minőségű kerti talajban megélnek, és jól fejlődnek. A legkedvezőbb a párásabb, fák alatti árnyékos hely. Az árnyékosság fontos a téli időszakban is, mert a téli napsütés után a hideg, fagyos éjszakák a felmelegedett lombozaton fagykárt okozhatnak. A komolyabb fagyok beállta előtt tövüket és a körülöttük levő talajt takarjuk falombbal. Vegyük figyelembe, hogy ezek a fajok télen is párologtatnak, és ha a befagyott talajból nem tudják a vízhiányukat pótolni, kiszáradhatnak. Ezek a fajok szaporíthatók magról is, amelyeket tavasszal hidegágyba, üveg alá vetünk. Télen a fiatal növényeket védetten teleltessük, mivel ilyenkor még eléggé fagyérzékenyek. Augusztusban félfás dugvánnyal szaporítjuk. További szaporítási mód a feltöltéses bujtás. A fajtákat olthatjuk a sóskaborbolya (Berberis vulgaris) magcsemetéire, a lassan növő fajtákat pedig a japán borbolya (Berberis thunbergii) magcsemetéire.

A kertekben található négy faj:

Berberis candidula – ezüstös egyvirágú borbolya

Hazája Kína. Alacsony (30–50 cm), sűrű lombozatú örökzöld cserje. Levelei 1–3 cm hosszúak, ovális alakúak, fénylő sötétzöldek, a fonákjuk ezüstös fehér. Virágai aprók, aranysárgák, májusban nyílnak. Termése néhány mm nagyságú kékeslila bogyó. A faj eléggé igénytelen és lassú növekedésű, emiatt sziklakertekbe is ültethető, de annak árnyékos, nedves részére. Nálunk kevésbé ismert faj. Fajtája:

Jytte – törpe növésű, ezüstös színű

Berberis julianae – Júlia-borbolya

Hazája Közép-Kína hegyvidéki tájai, ahol 2-3 méter magasra is megnő. Nálunk ennek kb. a felét éri el. Az örökzöld fajok közül nálunk ez a faj az elterjedtebb. Hajtásain a tövisek kb. 1–3 cm hosszúak. Levelei 3–10 cm hosszúságúak, lándzsásak, bőrszerűek, fénylő sötétzöldek, a szélük tövises-szálkásan fogas. Aranysárga virágai májusban-júniusban nyílnak. Termése hamvas-kékesfekete, kb. 8 mm hosszú bogyó. Ez a faj a legedzettebb örökzöld, szép lombú cserje. Ősszel a levelei narancssárgára-sötétvörösre színeződnek. Ezt a fajt a fák árnyékába ültessük, mivel lombja csak a téli napsütéstől árnyékolt helyen telel át biztonságosan.

Nana – magassága 30 cm, szélessége 40 cm, sziklakertekbe kiválóan alkalmas.

Spring Glory – 2 m magasra növő, keskeny habitusú fajta.

Berberis thunbergii – japán borbolya

Hazája Japán, lombhullató, sűrű ágú, 1-1,5 m magas cserje. Tövisei egyszerűek, hosszuk 5–15 mm. Levelei tojásdadok, élénkzöldek, ép szélűek, fonákjuk kékes, ősszel skarlátvörösre színeződnek. Virágai sárgák, kívül kissé piroslók, májusban virítanak. Termése hosszúkás, kétmagvú, korallpiros bogyó. Nagyon igénytelen díszcserje. Díszkerti felhasználása sokrétű. Ültethetjük különállóan, csoportokba, középmagas takarócserjének. Sövénynek is alkalmas, mely lehet metszés nélkül, de metszeni is lehet, mivel azt is jól tűri. Levele ősszel skarlátvörösre színeződik, és csak későn hull le. Termése pedig tél elején a madarak tápláléka. Ismertebb fajtái:

Atropurpurea – Levelei sötétpirosak, nyáron – főként ha néha napfény éri – visszazöldülnek, ősszel kárminpirosra színeződnek. Virágai piroslók.

Atropurpurea Nana – 30 cm magas, apró tüskéjű fajta. Levelei sötétpirosak.

Admiration – piros levelű, sárga szélű, törpe növekedésű,

Red Carpet – piros levelű, terülő fajta,

Red Rocket – piros levelű, oszlopos növekedésű,

Tiny Gold – sárga levelű, törpe, gömb formájú,

Golden Rocket – oszlopos növekedésű, sárgászöld levelű,

Green Carpet – zöld levelű, terülő növekedésű,

Carmen – bordó levelű, széthajló, magyar nemesítésű fajta.

Berberis vulgaris – sóskaborbolya (közönséges borbolya)

Hazája Európa szárazabb, erdős tájai. Lombhullató, 2-3 m magasra is megnövő faj. Hosszú hajtásain, a csúcsi részén egyszerű, a középtájtól hármas tövisű. Levelei hosszúkásak, sötétzöldek, a fonákuk halványabb, a szélük szálkás-fogas. Leveleinek íze savanyú, sóskaízű. (Leveleiből és egészen fiatal hajtásaiból régebben főzeléket készítettek.) Virágai sárgák, sokvirágú fürtökben, májusban virítanak. Termése hosszúkás (kb. 1 cm) élénk piros bogyó. Szép dísze a kertnek. Ősszel lombja élénk vörösre színeződik, termése is díszít. Igénytelen faj, gondozást alig igényel, öntöznünk sem kell. Kevés fajtája van, melyek közül a legismertebb:

Atropurpurea – lombszíne egész éven át sötétvörös.

Berberis aggregata – csomós borbolya

Hazája Kelet-Kína. 1-1,5 m magas, lombhullató faj. Levelei keskenyek, ép szélűek, ritkán fogazottak. Igényei a japán borbolya igényeivel azonosak. Bizarr terméstömegével díszítő faj. Bogyója piros, kb. 7 mm átmérőjű. Nálunk alig ismert.

Kép és szöveg: Farsang István