Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A csemegekukorica jellegzetes tulajdonsága, hogy a hagyományos, takarmányozásra termesztett kukoricához képest nagyobb a cukortartalma, így emberi fogyasztásra is alkalmas. Ugyanakkor igényesebb a környezeti feltételekkel szemben és a gondozásra is, hajlamos az oldal- vagy fattyúhajtások nevelésére, és kifejezetten igényli a mesterséges csapadékpótlást (öntözést).
Helyrevetéssel, vagy palántázva is termeszthető. Általában közvetlenül helyre vetik, de a hűvösebb éghajlatú területeken, vagy a koraiság érdekében palántáról is nevelik. Vetése április végétől június közepéig ajánlott miután a fagyveszély már nem fenyeget, és a talaj hőmérséklete 10°C fölé emelkedik. A korán lekerülő zöldségfélék (saláta, retek, zöldhagyma stb.) után, vagy kabakosok között, köztesnövényként is termeszthető. Vetési mélysége 3-5 cm. A kertben ajánlott sor- és tőtávolsága 70 cm x 20 cm. Háztáji kertekben lerövidíthető a termesztési ideje, ha előcsíráztatott magokat vetünk, vagy ha az előcsíráztatott magokat tálcán előneveljük, és a 3-4 lombleveles palántaként ültetjük ki végleges helyükre.
A csemegekukorica a középkötött, tápanyagban gazdag, jó vízgazdálkodású talajokon érzi jól magát. A napsütéses termőhelyet kedveli, ahol legalább napi 6 órában éri a napfény. Tápanyagigényes növény, ezért a talaját a vetés előtt ajánlott feltölteni komposzttal, érett marhatrágyával, vagy istállótrágyával. Kifejezetten jól reagál a mélyebb rétegekbe forgatott szerves trágyára. Kellően nedves talajt igényel, magasabb tápanyag-igényét műtrágyákkal elégítjük ki. A fejtrágyázást a 15-20 cm-es magasság elérése után végezhetjük el. Minőségi terméshez nagyobb mennyiségű nitrogént, káliumot, és foszfort igényel. Egyes vélemények szerint a szezonban komplex lombtrágyával is javasolt kezelni, leggyakrabban a kialakult cinkhiányt kell kezelni. Ennek a mikroelemnek a hiánya következtében ugyanis elhúzódó virágzásra és gyenge csőfejlődésre lehet számítani.
A csemegekukorica kifejezetten vízigényes növény, megfelelő minőségi terméshez kellő csapadékra, illetve annak pótlására van szükség. Háztáji feltételek között nagyon jó megoldás lehet a csepegtetőcsöves, vagy csepegtető szalagos öntözés. A csapadék pótlása kifejezetten fontos a virágzás és a termésképződés időszakában. Ilyenkor egy-egy öntözés alkalmával hetente négyzetméterenként legalább 25-35 mm víz kijuttatása ajánlott. Amint azt a mellékelt feltételek is mutatják, egy olvasónk a kertjében duplán lefektetett csepegtető csövekkel oldotta meg a víz rendszeres kijuttatását a kukorica gyökereihez. Aminek az eredményeként áprilisi vetésből július közepére már szedhető és fogyasztható csöveket takaríthatott be.
Az öntözésen kívül a kukorica termesztésében fontos tennivaló a rendszeres mechanikai gyomirtás. Arra azonban a kapáláskor ügyelni kell, hogy sértsük meg a növény gyökereit, mivel ezek többsége a felső talajrétegben helyezkedik el.
A csemegekukoricát akkor kezdjük el betakarítani, mikor a csövek már teljesen berakódtak, a szemek pedig kifejlődtek, a „bajusz” pedig selymes barna színt kap. Gyakorlati próba: ha a szemeket körömmel megkarcoljuk és tejszerű folyadékot eresztenek, a csemegekukorica már érett a fogyasztásra. Érdemes szakaszosan vetni szuperkorai, korai és kései fajtákat is, így folyamatosan hosszabb ideig szedhető és fogyaszthat lesz a friss csemegekukorica. (sz)
