Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
Az utóbbi években térségünkben is megnövekedett az érdeklődés a szója termesztése iránt. A nemesítő cégek kínálatában nálunk is megjelentek a különféle fajták és változataik, ugyanakkor tisztában kell lenni azzal, hogy mivel nálunk a szója termesztése a növény környezeti feltételeinek északi határán történik, lehetőleg oilyan fajtákat válasszunk a köztermesztésben, amelyek hő- és vízigényét biztosítani tudjuk. Hozzáférhető források szerint azok a szójafajták termeszthetők sikeresen, amelyek a tenyészidőben 10°C-os hőmérséklet-küszöböt alapul véve 900-1300°C hőösszeget igényelnek. Leegyszerűsítve, ahol szemeskukoricát termelnek, ott eredményes lehet a szója termesztése is.
A fehérjenövényeknek több előnyös környezeti hatásuk is van: javítják a talajszerkezetet, a levegő N-jének megkötésével csökkentik a kijuttatandó műtrágya mennyiségét. A sikeres szójatermesztés meghatározó feltételei közé tartozik a növény számára kedvező légköri feltételek biztosítása (a párás mikrokörnyezet előnyösen hat a virágzásra, terméskötésre a szemek telítődése idején), illetve a megfelelő talajviszonyok kiválasztása és a magas szintű termesztéstechnológia valamint a fajtaválasztás.
A szója a többi hüvelyes növényhez hasonlóan a virágzás-, a hüvelykötés- és a magtelítődés időszakában igényli a legtöbb vizet. Ha júniusban, júliusban és augusztus első harmadában nem kap elég vizet (legalább 160-180 mm-t), akkor, ha van rá lehetőség, termésbiztonsági megfontolásokból öntözzük a szóját. A növény a szélsőséges talajok kivételével mindenütt jól terem. Megfelelő hozamot jó erőben lévő, könnyű művelésű, kedvező hő- és vízgazdálkodású talajokon ad. Az elővetemény iránt nem túlságosan igényes, de elsősorban a kalászosok és a kapások után ajánlott a termesztése. Ugyanakkor nemcsak gyomirtási okok miatt napraforgó, repce, mustár, len valamint önmaga után ne vessük! Leggyakrabban a kukorica váltónövénye. Ugyanakkor fokozottan ügyelni kell az elővetemény után megmaradó növényvédőszer-maradványokra. Kerüljük a mezotrion, tembotrion, szulkotrion, izoxaflutol, metszulfuron-metil, aminopiralid és klopiralid tartalmú gyomirtószerekkel kezelt területekre való vetést.
Vetése általában szemenkénti vetőgéppel történik. A vetési mélység – talaj kötöttségétől és a nedvességtartalmától függően 3-5 cm. A vetőmag javasolt mennyisége 350 000 – 400 000 db csíra/ha, amely átlagosan 70-90 kg/ha-t tesz ki. Vetés előtt fontos művelet a vetőmag oltóporral való kezelése, főleg abban az esetben, ha a területen korábban nem termesztettek szóját, ill. ha a nitrogénkötő baktériumok száma a talajban alacsony. A szója csírázásához viszonylag sok vizet igényel, akkor csírázik, ha a mag nedvességtartalma eléri tömegének 50 %-át. A talajnedvesség mellett a csírázáshoz megfelelő hőmérséklet is kell, ez szója esetében a vetési mélységben el kell, hogy érje a 14-16°C-ot. A szójafajtákat tenyészidejük szerint 13 fő éréscsoportba és ezek alcsoportjaiba sorolják, nálunk a korai 000 és 00 éréscsoport tagjai termeszthetők biztonságosan.
Egy tonna szója előállításához 50-70 kg N, 40-50 kg P2O5, és 40-50 kg K2O hatóanyag szükséges intenzív termesztéstechnológia mellett, jó tápanyagszolgáltató képességű talajon. A talajvizsgálat eredményeit természetesen figyelembe kell venni, precíziós gazdálkodásnál levélanalízisre alapozott, mikroelemekkel dúsított levéltrágyázás is ajánlott.
A növény kezdeti gyomelnyomó lépessége gyenge, ezért a sikeres szójatermesztés egyik legfontosabb eleme a gyomirtás. Mivel meglehetősen kevés a szójában használható herbicidek kínálata, az adott területen uralkodó gyomviszonyoknak megfelelően kell kiválasztanunk a pre-, illetve posztemergens technológiákat.
A fajtáktól függően a szója szeptember közepére – végére érik be. Akkor érett és aratható amikor a csúcsi fürt hüvelyeiben lévő magvak a fajtára jellemző színűeklesznek és a levelek már mind lehullottak. Ha az érés elhúzódik, akkor a szóját is deszikkálni kell. A lombtalanítást akkor lehet elkezdeni, amikor az alsó és a középső hüvelyek már érettek és a levélzet nagyobb része már lehullott. A szója legkisebb veszteséggel akkor aratható egymenetes aratásra beállított kombájnnal, ha a magvak nedvességtartalma 16 – 18 % körül van. Aratás után a szóját szárítani kell. Szárítására különböző szárítók alkalmasak. De a szárítást csak alacsony hőmérsékleten szabad végezni, úgy, hogy a mag hőmérséklete nem emelkedhet 40 – 50 0C fölé. A vetőmagszója még ennél is kíméletesebb szárítást igényel, (35 – 40 oC-ot). (sz, nebih, mszfe)
