Vetésforgó

A termelők azt már régóta tudják, hogy egyfajta növényt hosszú ideig ugyanazon a területen nem lehet sikerrel termeszteni. Annak érdekében, hogy megakadályozzuk a talaj tápanyagforrásainak egyoldalú kimerülését, gátat vessünk a különböző gombás, vagy vírusos eredetű betegségek felszaporodásának és fokozottabb elterjedésének a vetésforgó alkalmazása a kiskertekben is ajánlott. Általa lehetővé válik, hogy a talaj rendelkezésre álló tápanyagtartalmát a lehetőség szerint a lehető legjobban ki tudjuk használni, azt a növények a szükségleteik alapján igénybe tudják venni.

A vetésforgó alapján a területet három vagy négy részre ajánlott felosztani, és ezeken az egyes csoportokba tartozó növényeket ajánlott termeszteni. A vetésforgó alkalmazása gyakorlatilag annyit jelent, hogy az adott termesztési ciklusban a növények számára biztosítani tudjuk a szükséges tápanyagokat, illetve azok lehető legjobb felvételét.

Az egyes zöldségfajtákat legcélszerűbb hároméves körforgásban, a tápanyagigényük szerinti besorolás alapján váltogatni az adott területen. Az első évben a frissen trágyázott területre nagy tápanyagigényű növényeket, káposztaféléket (kelkáposztát, karalábét, karfiolt, kínai káposztát, brokkolit), uborkát, tököt, dinnyét, sütőtököt, paradicsomot, paprikát, tojásgyümölcsöt, burgonyát, valamint csemegekukoricát ültethetünk. Ezek egy része nagy tápanyag-felhasználásuk mellett jelentős mennyiségű vizet is igényel, ezért ezt is vegyük figyelembe

A második csoportba a közepes tápanyagigényű növények, a gyökérzöldségek (sárgarépa, petrezselyem, zeller, retekfélék, cékla) és a hagymafélék, valamint a saláta és a spenót tartoznak.

A harmadik csoportba az alacsony tápanyagigényű hüvelyeseket – borsó, bab, lóbab stb. – soroljuk, ezek tápanyag-felhasználásuk alapján a legkevésbé igényesek a talaj tápanyagtartalmával szemben, egyúttal a gyökereiken élősködő gyökérgumó baktériumok révén maguk is gazdagítani tudják annak nitrogéntartalmát. (sz)