A lóbab egyes a régészek szerint már az őskorban is az ember tápláléka volt. Fehérjében, vitaminokban, ásványi anyagokban és nyomelemekben rendkívül gazdag. Nagy mennyiségben fogyasztva azonban toxikus hatású lehet, amit a benne található glükozidok váltanak ki. Hüvelytermése 5-15 cm hosszú frissen, zsenge lédús állapotban fogyasztható. Ha a magja beérik, a hüvely is megbarnul, elszárad és felpattanva a magok kihullnak belőle. Érett magját lisztnek őrölve nagyüzemben takarmányként is használják.
A hüvelyesek családjába tartozó növény gyökere 1 méter mélyre is lehatol a talajba, szára fél métertől két méteres magasságig nő. Néha két főhajtást is növeszt, de az oldalhajtások nem jellemzőek rá. Mivel nem nagy a hőigénye, sőt akár a néhány fokos fagyot is elviseli, ha a talajviszonyok megengedik, már februárban elvethető.
A kötöttebb talajokat kedveli, és lehetőleg napsütötte helyre vessük. Különösebben nem hőigényes, mínusz 4 °C-ig még a fagyot is elviseli, viszont melegre érzékeny, 30 °C felett már nem fejlődik. A tenyészidőszak alatt folyamatosan csökken a vízigénye, de kezdetben bőséges öntözést igényel. Sorba 50 cm-es sortávolságra, 5-10 cm mélyre vetjük, majd takarjuk s öntözünk. Vetéstől számított 8-10 nap múlva kel ki, ekkor kell ritkítani, 10-15 cm távolságra. Szakaszosan is vethetjük, ekkor egymás után kisebb időközönként 2-3 alkalommal újra vetjük. Folyamatosan tartsuk gyommentesen, különösebb gondozást nem igényel. Ha támaszték mellett felfuttatva neveljük, akár a 2 méteres magasságot is eléri. (sz)