TÉLI TYÚKTARTÁS

A tyúkok természetüknél fogva magvakkal, rovarokkal, zöld növényi részekkel táplálkoznak, kapirgálásuk során kiegészítik a  takarmányukat ásványi anyagokkal, vitaminokkal és az emésztéshez szükséges kaviccsal. A szabadon tartott szárnyasok a terepen összeszedik az igényeiknek legmegfelelőbb takarmányt. Napjainkban azonban már a háztájiban is csak kifutókban van lehetőségük kapirgálásra és a kiegészítő táplálék felszedésére, ezért fontos a táplálásukra is odafigyelni. Az itt nevelt tyúkok etetésére is oda kell figyelni télen. Mert a helytelen takarmányozás következtében az állatok lesoványodnak, hiánybetegségek lépnek fel az állományban, tollcsipkedőssé vállnak, megeszik a tojásukat, vagy legrosszabb esetben kannibalizmus alakulhat ki.  A rosszul takarmányozott tyúkok keveset és rosszul tojnak, a csibék életképtelenek lesznek, romlik a kelési arány, a növendékcsirkék elhullanak, megbetegedhetnek, lassan fejlődnek.

Télen mindenképpen egészítsük ki a tyúkok étrendjét zöldtakarmánnyal. Erre kitűnően alkalmas a takarmányrépa, a cékla, de felhasználhatjuk a megfonnyadt sárgarépát, a fás karalábét is. Ezeket a takarmányokat egyébként kis területen nagy mennyiségben termelhetjük, így előállításuk gazdaságos. Felaprítva, lereszelve, vagy egészben is etethetjük. Kitűnő étrendi hatásukért legértékesebb közülük a sárgarépa és a céklarépa. A télen nevelt csirkéknek, tojóállatoknak egyaránt elsőrendű takarmányuk. A sárgarépa és a céklarépa állandó etetése a nehezebb testű csirkék jobb tollasodását és a tyúkok termékenységét is biztosítja. A marharépa vagy tarlórépa szintén alkalmas téli etetésre, bár kevésbé értékes mint az előző két gumós.

Hiába azonban a bőséges takarmány, ha tyúkjaink kedvetlenek, étvágytalanok. Hidegben se zárjuk rájuk az ólat, hadd tegyenek-vegyenek odakinn napközben kedvük szerint. A mozgás és a friss levegő jó hatással van az állatok közérzetére és az anyagcserére, a napsütés pedig elősegíti néhány vitamin képződését. Lehetőség szerint télen is a kifutó területén etessünk. Amennyiben erre nincs lehetőség, vagy annyira hideg van, hogy a tyúkjaink nem mozdulnak ki az ólból, ügyeljünk rá, hogy alvóhelyükön ne maradjon benn éjszakára maradék. Tyúkjaink számára szükségtelen, a rágcsálók azonban könnyen beszoknak.

A tyúkok nem vesznek fel elegendő mennyiségű táplálékot, ha szomjasak. Fagypont alatti külső hőmérsékletnél fokozottabban figyeljünk az ivóvíz biztosítására, de e téren se essünk túlzásokba. Hiába büszkélkedünk pazar temperáló berendezéssel, ha az itatóedényben több napos és takarmánymaradványos a víz. A vízcsere mellett az itatóedényt télen is rendszeresen fertőtlenítsük.

Ha lehetőség van rá, és nincs hó, enegedjük ki őket a kertbe, hogy szedegessenek ott növénymaradékokat, rovarokat. De ha nem tudjuk szabadon engedni őket, akkor adjunk nekik legalább felszedett fűcsomókat, amit ebben az időszakban szívesen fogyasztanak, csipegetnek. (sz)

Tyúktartóként praktikusan e három tényező köré csoportosíthatók téli teendőink. Lássuk hát őket részletesebben.

A madarak melegvérű állatok, testhőmérsékletüket adott határokon belül függetleníteni tudják a külső hőmérséklettől, ennek azonban két alapvető feltétele van:

ép, egészséges tollazat a test hőszigeteléséhez

elegendő táplálék felvétele az állandó testhőmérséklet biztosításához

Könnyen beláthatjuk, hogy télen ez utóbbi tényezőnek komoly korlátai vannak. Emiatt élnek a madarak olyan – a hőveszteség csökkentését szolgáló – energiatakarékos stratégiákkal, mint:

fajtársak segítsége és/vagy száraz, szélvédett menedék keresése

  1. A tollazat védelme

A kifejlett baromfi tollazata testhez simulva is remek hőszigetelő, felborzolva pedig tovább csökkenti a hőleadást. A hiányos tollazatú példányok légzőapparátusa és béltraktusa ellenben könnyen megbetegedhet. (A sérült tollazatú példányt – különösen, ha fajtársai verik, vagy ha betegségre gyanakszunk – feltétlenül különítsük el és biztosítsunk számára egy melegebb vackot! Szükség esetén adhatunk rá kabátot. :))

Hogyan segíthetjük tyúkjainkat egészséges tollazatuk megőrzésében?

Előzzük meg az élősködők és kórokozók okozta bőrbetegségeket porfürdő és napozási lehetőség biztosításával az ól rendszeres tisztításával, fertőtlenítésével.

Tegyünk a tollcsipkedés ellen fehérjében gazdag táplálék biztosításával unaloműző lehetőségekkel.

A fellógatott zöldtakarmány csipkedése önmagában is remek elfoglaltság, magasabbra emelve pedig mozgásban tartja a tyúkokat.

A fellógatott zöldtakarmány csipkedése önmagában is remek elfoglaltság, magasabbra emelve pedig mozgásban tartja a tyúkokat.

Segítsük a tollfejlődést metionint (túró, főtt bab, csíráztatott köles) és linolsavat tartalmazó táplálék (lenmagdara, napraforgómagdara) biztosításával.

  1. Energiadús takarmány

Alacsony környezeti hőmérséklet esetén a hőleadással járó energiaveszteségét az állat növekvő takarmányfelvétellel igyekszik pótolni. Téli hónapokban magasabb napi adagokkal számoljunk és emeljük meg a magas szénhidráttartalmú összetevők (pl. kukorica) mennyiségét. Legyünk tekintettel a nappalok rövidülésére és ügyeljünk rá, hogy a hosszú, hideg éjjeleket a pihenő állatok jóllakva töltsék el.

Hiába azonban a bőséges takarmány, ha tyúkjaink kedvetlenek, étvágytalanok. Hidegben se zárjuk rájuk az ólat, hadd tegyenek-vegyenek odakinn napközben kedvük szerint. A mozgás és a friss levegő jó hatással van az állatok közérzetére és az anyagcserére, a napsütés pedig elősegíti néhány vitamin képződését.

Lehetőség szerint télen is a kifutó területén etessünk. Amennyiben erre nincs lehetőség, vagy annyira hideg van, hogy a tyúkjaink nem mozdulnak ki az ólból, ügyeljünk rá, hogy alvóhelyükön ne maradjon benn éjszakára maradék. Tyúkjaink számára szükségtelen, a rágcsálók azonban könnyen beszoknak.

A tyúkok nem vesznek fel elegendő mennyiségű táplálékot, ha szomjasak. Fagypont alatti külső hőmérsékletnél fokozottabban figyeljünk az ivóvíz biztosítására, de e téren se essünk túlzásokba. Hiába büszkélkedünk pazar temperáló berendezéssel, ha az itatóedényben több napos és takarmánymaradványos a víz. A vízcsere mellett az itatóedényt télen is rendszeresen fertőtlenítsük.

  1. Száraz, szélvédett ól

Számos kép kering az interneten téliesített tyúkólakról, ezeknek sajnos nem elhanyagolható százaléka a legnagyobb jószándék ellenére is egészségtelen és/vagy tűzveszélyes. Mire figyeljünk? Mint mindig: tyúkjaink alapvető igényeire.

Aki látott már régi parasztházhoz tapasztott ólakat, tudhatja, hogy eleink ezt a kérdést roppant praktikusan közelítették meg. Lássuk, mik a hagyományos tyúkól legfőbb jellemzői:

egyszerű, sima, fertőtleníthető (meszelhető) falfelületek

könnyen tisztítható, fertőtleníthető, nem felmaródó padozat

lekerekített ülőlécek (a természetben megfeleltethetők egy fa ágainak)

szalmával bélelt tojásrakó láda

alacsony belmagasság

léces ajtó, fali szellőzők

fedett előtér

Ezeket a jellemzőket ne stílusjegyeknek tekintsük, hanem útmutatónak. Különösképpen tartsuk szem előtt a következőket.

 

Szellőzés, szellőzés, szellőzés.

A hideg időszakban lényegesen több időt töltenek a tyúkok az ólban, mint egyébként, különösen, ha enni-inni is bejárnak. Az ól levegője hamarabb elhasználódik, csökken az oxigén mennyisége és nő benn a páratartalom. A gyakori benntartózkodás és a megemelt takarmányadag miatt több trágya keletkezik, így nő az abból felszabaduló ammónia mennyisége is.

Egy féltőn körbeborított, de lefojtott légáramlású ólban egyetlen hideg éjszaka elég ahhoz, hogy másnap reggelre dőljön a bűz és csurogjon a lecsapódott pára a felületeken. A magas páratartalmú hideg levegő és az ammónia együttes eredője: meghűlt, taknyos, krákogó állomány, esetleg bélhurut.

Az ól megfelelő, huzatmentes szellőzése, tiszta levegője sokkal fontosabb tyúkjaink egészségének megőrzése szempontjából, mint annak hőmérséklete.

Tiszta, szélvédett menedék. Figyeljünk a páratartalomra!

Tiszta, szélvédett menedék. Figyeljünk a páratartalomra!

Higiénia

Az élősködők és patogén kórokozók elleni védelem, illetve a napi praktikum is azt diktálja, hogy a tyúkól belső felületei simák, résmentesek, nedvességnek ellenállóak és könnyen fertőtleníthetőek legyenek, esztétikai okokból azonban gyakorta éppen ezeket a magasabb minőségű felületeket találjuk kívül. Számos betegség, fertőzés alapvető – és gyakran rossz ólkonstrukcióból eredő – higiéniai hiányosságokra vezethető vissza. Ha egy ólat körülményes takarítani, azt alighanem soha nem is takarítják rendesen.

Fűtsünk-e télen?

Amennyiben nem folyamatos zárt tartásról van szó, a fűtéssel könnyen lehet, hogy többet ártunk, mint használunk. Akár 30 fokos különbség is felléphet az ól és a kifutó hőmérséklete között. Amennyiben mégis felszerelünk egy infralámpát, rendszeresen távolítsuk el a rárakódó port és ne használjuk folyamatosan, mert tűzveszélyessé válhat.

Világítsunk-e?

Köztudott, hogy a tojástermelés szoros összefüggésben áll a megvilágított órák számával. Tyúkjaink azonban megérdemelnek egy kis téli pihenőt. Ha mégis világítunk, azt inkább a kora reggeli órákban tegyük. Az esti lámpaoltás utáni váratlan sötétségben az éppen padlón tartózkodó állatok nehezebben keresnek megfelelő alvóhelyet és többnyire a földön töltik az éjszakát. Nonstop világítani tilos! A kötelezően biztosítandó sötét órák számáról itt írtunk.

About jogazda.com

Cikkajánló

Megjelent a Jó Gazda júniusi száma

Júniusban a háztáji kertekben már „nagyüzem” van, ebben a hónapban ugyanis a legtöbb zöldségféle az …