Szőlőlugasok formái

(Folytatás az előző számból)

Lugasművelésre valamennyi szőlőfajta alkalmas, elsősorban a felhasználási igény és a fajta növekedési erélye a mérvadó. Az egyes lugasformákat számos módon hasznosíthatjuk, illetve csoportosíthatjuk. Közülük a leggyakoribbak:

Füzérlugasok – A füzérlugasok jellemzője, hogy a törzset függőlegesen, spirálisan vagy kanyargósan vezetve alakítjuk ki, és azon 20-30 cm-es távolságban termőalapokat képezünk. Legkevésbé jó a függőleges törzs, mert azon az alsóbb termőalapok néhány év múlva elsatnyulnak, majd ki sem fakadnak, vagyis a törzs felkopaszodik. Minél nagyobbak a kanyarok a törzsben, annál egyenletesebb rajtuk a termőrészek erőssége. Oszlopok, kapuk és keskenyebb falfelületek befuttatására alkalmas.

S alakú füzérlugas – Ez a füzérlugas sok gonddal, nagy hozzáértéssel kialakítható tőkeforma. Erre a művelésmódra legalkalmasabbak az erőteljes növekedésű szőlőfajták. Ajánlott tőtávolság 2 m. Támberendezése falra függesztett falirács, amelyet huzalokkal is kombinálhatunk Ügyeljünk arra, hogy a felsőbb szint fürtjeit ne árnyékolják. A legfelső szint hajtásait a támberendezés felett mintegy 20 cm magasságban csonkázzuk vissza. A tőke erős igénybevétele miatt és a szebb tőkeforma fenntartása érdekében csak rövidcsapos metszés ajánlható.

Kordonlugasok – A kordonlugasok lényege, hogy a törzset 50–130 cm-es vagy még nagyobb magasságig függőlegesen nevelik, azután vízszintes irányba fordítva kordonkart képeznek belőle. Ezt egy irányban történő vezetésnél egykarú, két irányba történő vezetésnél kétkarú kordonnak nevezzük. A függőleges törzsmagasság alapján megkülönböztetünk alacsony (30–40 cm), középmagas (50–80 cm) és magas (100 cm-en felül) kordonokat. A kordonok a legáltalánosabban alkalmazott lugasformák, jól alkalmazhatók csaknem minden helyzetben.

Szárnyas lugasok – A szárnyas lugasoknál a függőleges törzsön 2–3 vagy több szintben képezünk ki karokat, ezért emeletes kordonnak is mondjuk. Ha minden emeleten két irányban képezünk ki karokat, akkor szimmetrikus karúnak, ha pedig emeletenként csak egy kart képezünk és váltakozó irányban, akkor váltott karú lugasnak nevezzük.

Kombinációs lugasok – A kertben vagy udvarban több lugasformát is kombinálhatunk. Ezt rendszerint a támberendezés alakja vagy egyéb körülmények tehetik szükségessé. Így pl. ha a tervezett lugastámasznak nemcsak oldala, hanem tetőzete is van, akkor az oldalfalakat kordon- vagy szárnyas lugassal futtatjuk be, a tető behálózására szánt tőke törzsét pedig elágazás nélkül vezetjük a tetőig, és csak a tetőn alakítunk ki termőrészeket. Kombinációs lugasformát alkalmazhatunk fagyveszélyes helyeken még akkor is, ha a választott fajták között téli fagyra érzékenyek is vannak. Ez abból áll, hogy a sorokban váltakozva ültetünk téli fagynak jól ellenálló és érzékenyebb fajtákat. A fagyérzékeny fajtákat szálvesszős fejművelésre alakítjuk, ez alkotja a lugas alsó részét, a fagyállóbb fajtákból pedig a lugas felsőbb emeleteit képezzük ki. A fejművelésű tőkét, valamint a róla lefektetett két-három vesszőt télire betakarjuk földdel, így azok nem szenvedhetnek fagykárt.

Sátorlugas  – Több tőkeformából képezhető. A szőlő hajtásrendszeréből kialakított oldalfala és teteje van. Gyakran több oldalról is zárt. Az ilyen lugastípust szokás pihenőlugasnak vagy udvari lugasnak nevezni. Az udvarlugas nagy kiterjedésű sátorlugas, egész udvart vagy annak egy részét boríthatja be. A természetes környezet kellemes pihenést nyújt. A tetszetős fürtök, a gondozott lombozat díszes levelei szépérzékünket is gyönyörködtetik. A lugas lombjai alatt asztalt, székeket lehet elhelyezni. Sátorlugasok a terjedelmes művelésmódokból alakíthatók ki. Ilyenek az emeletes kordonok, a Thomery lugas, a magas törzsű szálvesszős művelés, a magas törzsű kordon. Olaszországban ez a forma tendone művelés néven üzemekben is elterjedt. Ennek a módszernek az a lényege, hogy a szőlőt magas oszlopokra vagy dróthálóra emelik, amely fölött a növények lombja, levelei és fürtjei találhatók, így azok az időjárás viszontagságaitól védve vannak. Ez a dél-olaszországi csemegeszőlő termesztés legelterjedtebb tőkeművelésmódja. A tendone rendszer leginkább a vörös borok készítésére alkalmas, mivel ez a módszer kifejezetten jó minőségű, koncentrált ízvilágú szőlőfajtákat eredményez. Azonban a szőlő művelése is nagyobb odafigyelést igényel, mivel a tőkéket rendszeresen nyújtani és alakítani kell a kívánt formára. Észak-Olaszországban már kevesebb a hő és a napfény, ezért ott nem található e művelés. Ugyanezen okok miatt hazai viszonyok között sem célszerű a sátorlugas minden oldalról való beárnyékolása, mert nehezíti a fürtök beérését, másrészt elősegíti a gombabetegségek terjedését is. Nem szabad elfelejteni, hogy a szőlőtermesztés északi határán vagyunk, és akkor kapunk szép fürtöket, ha lehetővé tesszük a kellő megvilágítást. A sátorlugas esetében még ha nem is képezünk oldalfalakat, a tetőrészen 1 m hosszúság után csonkázzunk le a hajtásokat, nehogy túlságosan beárnyékolják a fürtöket. Támberendezésnek legalkalmasabb a fémváz vagy a szépen elkészített faváz. Ha oldalfalakat is kialakítunk, akkor a lugas ne legyen nagy kiterjedésű, és helyenként a fény behatolására hézagokat is hagyjunk. Így az árnyékoló hatás kisebb. A sátorlugas árnyékosabb oldalára korai fajtákat ültessünk. Sétalugas – Elsősorban ugyancsak a nagy tőkeformákból alakíthatunk sétalugast. Utak mentén szokás képezni, innen ered az elnevezése. Egy-egy hosszabb formájú sátorlugas egyben sétalugas is. Ha lehetséges, a sétalugasokat észak-dél irányban helyezzük el, mert így minden oldala egyforma megvilágítást kap. Sajnos ennek megvalósítása házikertben nem mindig lehetséges. Az árnyékosabb oldalra, akárcsak a sátorlugashoz, korábban érő fajtákat telepítsünk. Lehet fedett vagy nyitott. Nyitott sétalugas: Ehhez csak két oldalfalat képezünk és a párhuzamosan eltelepített két szőlősort nem árnyékoljuk. A mi éghajlati viszonyainkon ez a legmegfelelőbb forma, mert a fürtöket és a lombozatot szabadon érik a napsugarak.  Zárt sétalugas: Ez tulajdonképpen az oldalfalakkal rendelkező sátorlugas meghosszabított változata. A támberendezése gyakran ívelt fémtartókból áll. A felülről lecsüngő fürtök látványa kellemessé teszi a lugas alatti sétát, a lombozat ezenkívül a nyári melegben árnyékot is ad. A fürtök és a levélzet azonban kevés fényt kap, későn érik a gyümölcs és nagyobb a gombabetegségek veszélye is. Különösen megmutatkoznak e hátrányok a hosszú sétalugasoknál.

Összeállította: Baltazár Tivadar

Felhasznált irodalom:

Karl Bauer (1996), Integrált szőlőtermesztés, Kriszten György (1982): Szőlőlugas, Prohászka Ferenc (1986): Szőlő és bor, Dr. Hajdu Edit (2017): A szőlőlugas, Lőrincz András, Barócsi Zoltán (2010): A szőlő metszése és zöldmunkái.