Padlizsán cserépben

A padlizsánról tudni kell, hogy imádja a napot. Éppen ezért olyan helyre kell kerülnie, ahol legalább naponta 6 órán át közvetlen napfényben sütkérezhet, de szerencsére ez a cserepek miatt könnyen megoldható. Termése 15–30 cm hosszú húsos bogyó, színe érett állapotban lila, feketés lila, illetve egyes fajtáké csíkos tarkázott, fehér vagy zöld.

Ültessük a padlizsánt jó minőségű, vályogos táptalajba, ami jól elvezeti a felesleges vízmennyiséget, de elég nedvességet is tart meg a gyökerek számára. Ha növénytartóba ültetjük, ne használjunk kerti talajt, mert az túlságosan összetömörül, ami árthat a palántáknak.

Ha cserépben neveljük a padlizsánt, érdemes őket néhány naponta megforgatni, hogy minden oldalról érje a napfény. Lehetőleg kerüljön szélvédett helyre, mert az erős széllökések könnyedén letörhetik az ágait, különösen, ha azokon éppen nehéz termések lógnak.

A padlizsánmagokat 8 héttel az utolsó várható tavaszi fagy előtt ajánlott elültetni zárt helyen, lehetőleg kifejezetten palántaneveléshez készült talajkeverékben. Ügyeljünk rá, hogy vetéskor kellően nedves legyen a talaj, és ne is hagyjuk kiszáradni, amíg a csírázás le nem zajlik (erre kb. 10 napot kell várni). A csírázás után legalább egy hétig gondoskodjunk arról, hogy a talaj nedves legyen, ezután pedig ültessük át a palántákat nagyobb cserépbe.

Mielőtt a szabadba vinnénk őket, ajánlott hozzászoktatni a kinti körülményekhez, különben sokkot kaphatnak. Mindennap egy kicsivel több ideig legyenek a szabadban, míg végül egész nap kint maradhatnak. Ez nagyjából két hetet vesz igénybe – először egy órára legyenek kint, aztán mindennap egy kicsivel tovább. A cél, hogy hozzászokjanak az új környezethez. Ez nagyon fontos, hiszen így a cserepes padlizsán arra használhatja erejét, hogy terméseket hozzon, ahelyett, hogy erőlködnie kellene az új környezetben. Két héttel később ültessük át őket a végleges cserépbe, és tegyük olyan helyre, ahol legalább napi 6 óra napfény éri.

Ha nem magról szeretnénk padlizsánt termeszteni, akkor előnevelt palántákat kell beszerezni, amelyeket azonnal cserépbe ültethetünk. Elképzelhető, hogy még így is szoktatni kell a kinti körülményekhez, attól függően, hogy mekkorák.

Állandó feladat a rendszeres gyomlálás, öntözés, a talaj felszínének nedvesen tartása takarófóliával vagy mulcsozással. Ez utóbbi a talaj hőveszteségét is mérsékli, ami a padlizsánnál különösen fontos. Erre kell figyelnünk az öntözéskor is kiültetés után különösen érzékeny a hideg vizű locsolásra, és a gyökérrothadást előidéző túlöntözésre. Meghálálja, ha többször kis vízadaggal locsoljuk. Az egész tenyészidőszak alatt öntözés nélkül, csak természetes csapadékellátottsággal keveset terem, termése pedig rossz ízű, deformált lesz. Ha kevesebb vizet kap, halványabb lesz a színe is.

Fontos a szüret időpontjának helyes megválasztása: akkor szedjük le, ha már elérte a fajtára jellemző méretet és színeződést, viszont még nem érett túl. Ennek egyértelmű jele, hogy a magok színe a terméshúsban még fehér. Ha már sárgásbarna, akkor kicsit túlérett, s ilyenkor már megkeseredhet. A termés nehezen válik el a szártól, ezért érdemes óvatosan szedni, nehogy a nagyobb szárrészek is leszakadjanak. (tk)

About jogazda.com

Cikkajánló

Megjelent a Jó Gazda decemberi száma

Noha a téli időszakban kevesebb a konkrét gyakorlati teendő a kertekben, a Jó Gazda decemberi …