Őszi talajmunkák a kertben

A beérett termés őszi betakarítása után a gazdákra további fontos feladatok várnak a kertben. A maradványok letakarítása után az őszi talajmunkák (szántás, ásás) keretében elsősorban a talaj szerkezetének javítását, a növények által kivont tápanyagok visszapótlását is el kell végezni.

A zöldségfélék gyökerei a talaj felső 30–35 centiméteres rétegében egyenletesen elmunkált, porhanyós, jó levegő- és vízgazdálkodású, elegendő tápanyaggal ellátott talajban találhatók. A talajmunkával ezt a réteget látjuk el a szükséges feltételekkel. Érvényes ez a gyümölcsfák és a szőlő talajára is, noha a gyökérzetük ugyan jóval mélyebbre nyúlik a talajban, ám a tápanyagot felvevő hajszálgyökerek zöme szintén a felső talajrétegekben helyezkedik el, ezért itt is ajánlatos a sorközök talajának lazítása.

A talaj forgatásával, keverésével, azaz a szántással vagy rotációs kapálással egy időben juttathatók ki és forgathatók a talajba a szerves trágyák, illetve a kálium- és foszfor-tartalmú műtrágyák. Ősszel lehetőleg ne adagoljunk nitrogén-műtrágyát, mert ezt a talajban gyorsan mozgó tápelemet a téli csapadék könnyen az alsó rétegekbe mossa, tavaszra a gyökérzónában már jóformán semmi sem marad belőle. A szerves trágya lehet érett istállótrágya vagy komposzt, ezeknek a tápanyag-szolgáltatáson és humuszképzésen kívül a szerkezetjavításban is fontos szerepük van.

A nehéz, rossz szerkezetű, kötött talajok szerkezete különböző kőzetalapú szerkezetjavító anyagokkal (zeolit- és riolit-készítmények, alginit, perlit), illetve tőzeggel javítható. Ezeket is ősszel, lombhullás után dolgozzuk a talajba. Forgatással juttathatók a talajba a talajlakó kártevők elleni készítmények, porok és granulátumok is.

A felszínen maradt növényi maradványokon, gyomokon telelő kórokozók és kártevők egy része a talajba forgatással úgyszintén elpusztítható. Ugyanakkor a vírusos, baktériumos betegségekkel és gombabetegségekkel fertőzött növénymaradványokat haladéktalanul meg kell semmisíteni, el kell égetni.

Gondos ásással gyéríthetők (de nem irthatók ki teljesen) az évelő, tarackos gyomok, de csak akkor, ha a talaj felszínére került gyökértarackjaikat kézzel összeszedjük, és véglegesen eltávolítjuk. Ha a talajban hagyjuk őket, a tél folyamán nem biztos, hogy elfagynak. Ráadásul az agresszívebb fajok (pl. aprószulák, tarackbúza) gyökerének feldarabolásával nem csökkentjük, hanem inkább növeljük a szaporodásuk esélyét. Szükség esetén a gyomok elleni védelmet vegyi anyagokkal is ki lehet egészíteni. (sz)