Kevésbé ismert egynyári virágok

A kertészeti gyakorlatban egynyári dísznövénynek, virágnak nemcsak azokat a növényeket nevezzük, amelyeket tavasszal elvetünk, nyáron virágoznak, és ősszel magot érlelnek, majd elpusztulnak. Egynyári növényeknek tekintjük azokat is, amelyek hazájukban évelő lágyszárúak, esetleg fás szárú bokrok vagy kisebb fák, de a mi éghajlatunkon nem telelnek át a szabadban, minden évben újból kell őket szaporítanunk, hogy aztán tavasszal kiültethessük őket egynyári virágágyainkba. Ilyen növényünk nagyon sok van.

Vaníliavirág (Heliotropium arborescens)

Hazája Dél-Amerika, ahol fásodó szárú többéves növény. Nálunk fagyérzékeny, ezért egyévesként termesztjük. Magassága 30–60 cm, és csak néhány elágazást fejleszt. 3–6 mm-es virágai 12–20 cm-es átmérőjű sátorvirágzatban nyílnak. A virág alapszíne mélykék, de ismerünk fehér és ibolyaszínű fajtákat is. Illata nagyon kellemes, a vaníliára emlékeztet, innen ered a magyar neve. Június végétől az első fagyokig folyamatosan virágzik. Levelei sötétzöldek, molyhosak, érdes tapintásúak.

Kétféleképpen szaporíthatjuk. Az első a magvetés. Magvait februárban, március elején vetjük üvegházba. A csírázás, amelyhez az optimális hőmérséklet 21–24 °C, 28–42 napot vesz igénybe. A kikelt növényeket szaporító ládába, vagy 6–8 cm átmérőjű cserepekbe tűzdeljük. A kész palántákat május közepén ültetjük állandó helyükre, 25×25 cm-es távolságra. Meg kell jegyezni, hogy a magról szaporított egyedek nem egyöntetűek, de ha nagyobb virágágyásba ültetjük, ez nem zavaró. A másik módszer egyöntetű, egyforma magasságú állományt ad. Ebben az esetben következőkép járunk el: az azonos színű és magasságú növényeket nyár végén visszavágjuk, és az így kapott hajtásdugványokat cserepekbe ültetjük, majd növényházban, 12–16 °C-on teleltetjük.

Termesztése során figyelembe kell vennünk, hogy a vaníliavirág tápanyagigényes növény, kedveli a középkötött kerti talajokat és igényli a rendszeres öntözést, de a túlöntözést nem tűri. Az esetleges kiszáradást ugyan túléli, de hervadásnak indult levelei már nem térnek magukhoz. A virág színe erős napfény hatására fakul. Jó tulajdonsága, hogy kártevője, kórokozója nem ismert. A vaníliavirágról fontos tudni, hogy a növény minden része mérgező.

Záporvirág (Gazania splendens)

Dél-Afrikából származó növény. Hazájában évelő, nálunk egyévesként termesztjük. Törpeszárú, kb. 25 cm magas, felemelkedő vagy elterülő, rövidhajtású. Virágai kiemelkedő kocsányokon nyílnak. A fészek külső nyelves sugárvirágai szélesek, meleg színhatású, sötétsárgák, narancsvörösek, pirosas barnák, fémes fényűek. A fészek belső kis csöves virágai termékenyek.

Szaporíthatjuk palántáról és helyrevetéssel. Az előbbi esetben magját februárban-márciusban szaporító ládába vetjük, a kikelt növényeket cserépbe ültetjük, majd május közepén kiültetjük virágágyba, 20×20 cm távolságra. Magját vethetjük állandó helyére is áprilisban. További szaporítási módja a dugványozás. A dugványokat ősszel szedjük fel, gyökereztetjük, majd hűvös üvegházban átteleltetjük.

A záporvirágot mindenképp napos helyre ültessük, mert csak napos időben virágoznak teljes pompájukban. Elég jó szárazságtűrő növények, de szárazságban az öntözést meghálálja. Talaja legyen jó vízáteresztő, közepes tápanyagtartalmú.

Felhasználhatjuk virágágyakban, sziklakertekben, nagyobb cserepekben, termesztőedényekben balkonok, teraszok díszítésére.

Lisztes szalvia (Salvia farinacea)

A mindenki által ismert paprikavirág (Salvia splendens) rokona. Hazája Texas. 60–80 cm magas, nyúlánk szárú félcserje. Levele, szára, virágja fehér molyhos, szőrös. A virágfürt kecses, hosszú, kissé bókoló, liláskék színű. Júniustól októberig virágzik.

Magvetéssel szaporítjuk. A magokat márciusban vetjük szaporítóládába. A kikelt növényeket szaporítóládába vagy cserepekbe tűzdeljük. A késő tavaszi fagyokra nem érzékeny, ezért már április második felében állandó helyére ültethető. A növény elég térigényes, ezért 30×30 cm-es távolságra ültetjük. Ültetés után gyors növekedésnek indul, ezért ebben az időszakban ajánlatos három nagy adagú öntözést beiktatnunk. Középkötött vagy laza, közepes tápanyagtartalmú talajokban fejlődik jól. Napfényigényes faj, kívánja a rendszeres öntözést.

Nagyobb virágágyakba színfoltok kialakítására, milflőr ágyakba, border ágyakba kék színe miatt nélkülözhetetlen. Házi kertekben, nyaralókban is hálás, kevés ápolással fenntartható. Virágai külön-külön kevésbé, együttesen azonban nagyon jól mutatnak.

Legszebb fajtája a Venus–sötét liláskék virág.

Hegyicsucsor (Nierembergia hippomanica)

Dél-Amerikából származó 15–20 cm magas, szabályos félgömb alakú, nálunk egynyári növény (hazájában évelő). A hajtások végén egyesével nyílnak 2 cm átmérőjű, halványabb vagy erősebb kék színű virágai. Júliustól a fagyokig virágzik.

Magról szaporítjuk. Magját márciusban szaporító ládába vetjük, majd a kis növényeket egyszer tűzdeljük. Május második felében ültetjük ki virágágyakba, 15×15 cm-es sor- és tőtávolságra. Napfény-, víz- és páraigényes. Talaja legyen laza szerkezetű, középkötött. Aránylag igénytelen, hálás növény.

Pompás titónia (Tithonia rotundifolia)

Hazája Mexikó, ahol akár az öt méter magasságot is eléri. Nálunk 1-2 méteres, terebélyes bokrot nevel. Lombja sötétzöld, virága narancssárga, ebből kifolyólag rendkívül dekoratív színhatású növény. A virágok 5–8 cm átmérőjűek. Vágott virágnak nem alkalmasak, mivel a virágszárak üregesek. Július közepétől a fagyokig virágzik.

Magról szaporítjuk. Magját március végén, április elején vetjük szaporító ládába vagy közvetlenül a cserepekbe. Magja 18 °C-on 1-2 hét alatt kicsírázik. Magja fényen csírázik, ezért a vetést földdel ne takarjuk. Május második felében ültetjük ki 50–60×60 cm-es sor- és tőtávolságra. A gyors növekedéséhez öntözésre van szüksége. Kedveli a közvetlen napfényt, de tűri a félárnyékot is. Tűri a szárazságot és a nagy meleget, de a rendszeres öntözést bő virágzással jutalmazza. Túlöntözni azonban nem szabad. Kedveli a jó vízgazdálkodású, könnyű talajokat. Talajába, telepítése előtt, keverjünk bőségesen komposztot, utána pedig 8–10 hetenként lassan ható műtrágyát. A szelet nem kedveli. A szél ellen a virágszárat kössük ki. Ültetéskor a palánták szárát csípjük vissza, így kompakt, dúsan elágazó, bokros növényt kapunk. Az elhervadt virágokat vágjuk le, ezzel meghosszabbítjuk a virágzást. Kártevője gyakorlatilag nincs, betegségekre nem érzékeny. Újabban alacsonyabban növő fajtáit is sikerült kinemesíteni: a Fiesta Del Sol‘ 60 cm magasra nő meg.

Kép és szöveg: Farsang István

 

About jogazda.com

Cikkajánló

Megjelent a Jó Gazda márciusi száma

A tavaszi termelési szezon kezdetén a Jó Gazda márciusi száma összefoglalja a kerti vetésforgó alkalmazásának alapvető szempontjait és …