Júliusban virágzó díszbokrok

Július az a hónap, amikor a nyár elérte a tetőpontját. A tavasszal és a nyár elején virágzó cserjék már rég elvirítottak, és a nappalok is már kezdenek rövidülni.  Azonban akadnak olyan cserjék is, melyek pont ebben a hónapban kezdik hozni virágaikat. Természetesen ilyenkor a választék már sokkal kisebb, de a most virágzók annál értékesebbek. Ezen az a tény sem változtat, hogy eben az időszakban tetézik az egynyáriak virághozama.

 

Hydrangea arborescens – cserjés hortenzia

Hazája az USA keleti részén elterülő Ohio. Terjedő tövű cserje. Magas-sága 1-2 m. Levelei tojásdadok, szíves alakúak. Fehér virága a hajtásvégeken júliusban-szeptemberben nyílnak, széles bogernyős virágzatokban. Ez az egyetlen hortenzia faj, mely jól tűri a meszes talajokat. Kertekben félárnyékos helyre ültessük. Talaja legyen vízáteresztő, tápdús és üde. A nyári időszakban szükséges az öntözés. A tél beállta előtt a hortenziák tövét takarjuk lazán lombbal. A lomb tavaszi eltakarításával egy időben a növény hosszú vesszőit vágjuk rövidre, mert így gazdagabban fognak virágozni. Annak ellenére, hogy ez a faj tűri a meszes talajt, mégis tápanyag utánpótláskor használjunk mészmentes műtrágyát.

A hortenziákat nyár elején szaporítjuk bujtással. Májusban-júniusban szaporíthatjuk hajtásdugványról is üveg alatt. Erre a célra a növény tövénél fejlődő fiatal hajtásokat használjuk. A meggyökeresedett dugványokat vágjuk vissza a 2. vagy a 3. levélpár felett, hogy bokros növényt kapjunk.

 

Buddleja davidii – nyári orgona

          Kínából származó, 2-3 méter magas, felálló ágú, gyors növekedésű cserje. Éves hajtásai akár 2 m hosszúra is megnőhetnek. Sötétzöld levelei 15-20 cm hosszúak. Virágaik júliustól októberig. 15-25 cm hosszú karcsú bugában nyílnak, illatosak. Színük liláskék, lila, pirosaslila, fehér, rózsaszínes. Számos fajtája ismert, amelyeket a különböző virágszínek alapján különítünk el.

A nyári orgona napos, tápanyagban gazdag, meleg, jó vízállású talajt kíván. Száraz helyen még öntözéssel sem fejlődik jól. Nálunk gyakran visszafagy, de tőből újra fejlődik. Egyébként is érdemes ezeket a bokrokat minden évben tövig visszavágni. Ezután erőteljes hajtásokat hoz, melyeken aztán nagyméretű virágbugákat nevel.

A fajtákat júliusi hajtásdugványozással vagy ősszel szedett és átteleltetett fás dugványokkal szaporítjuk.

 

Hibiscus syriacus – mályvacserje

Kínából és Indiából származó, 2-3 m magasra megnövő, tömött, zárt cserje. Virágai a levelek hónaljában egyenként állnak, 6-10 cm átmérőjűek, kékeslilák, fehérek, rózsaszínűek vagy pirosak, fajtáktól függően. Júliusban-szeptemberben nyílnak. Jó táperőben levő és jó vízgazdálkodású talajban díszlik a legjobban. A száraz talajt nem kedveli. Ilyen talajban még öntözéssel is lassan fejlődik és kevesebbet virít. A napos helyet kedveli. Előnye, hogy virágos sövénynek is alkalmas, nyírható is.

Nyár eleji zölddugványozással szaporítjuk. Magról is szaporítható. Magját tavasszal vessük el. Fajtáit, a magról nevelt alanyokra, augusztusban alvószem-zéssel szemezzük. Szemzés után két év alatt felnevelhető.

 

Hypericum calycinum – örökzöld orbáncfű

          Hazája Görögország, DK-Bulgária és Törökország. Örökzöld, földalatti hajtásokkal terjedő, sűrűn bokros kopasz, 20-60 cm maga cserje. Ágai felegyenesedők. Virágai nagyok, élénk aranysárgák, 5-7 cm átmérőjűek. Nyílásuk sohasem tömeges, de hosszan tartó, júliustól egészen szeptember végéig.

Tápanyagban gazdag, üde talajt, félárnyékos fekvést igényel. A száraz-ságra kényes, feltétlenül öntözni kell. Tavasszal vágjuk le az elfagyott vessző-végeket, és az előző évi termésmaradványokat. 2-3 évente megköveteli a ifjító metszést. Ennek hatására a fejlődése újból erőteljes lesz és a virágok is nagyobbak lesznek.

Az örökzöld orbáncfüvet nyáron félfás dugványozással szaporítjuk.

 

Lespedeza bicolor – színeváltó leszpedeza

Hazája Kelet-Ázsia. A faj 1,5-2 m magas, felálló, ritkás ágú cserje. Hajtásai, vesszői szögletesek. Virágai nagy végálló leveles bugavirágzatban nyílnak a nyár második felében, júliustól egészen szeptemberig. Az elnyíló virágok megsötétednek, színüket váltják. Késői virágzásáért ültetett, mutatós szoliter növény.

Laza, de tápdús talajt, meleg, napos fekvést kíván. Itt vesszői jól beérnek, ami a sikeres áttelelés alapfeltétele. Nyirkos, hűvös helyen a növekedése elhúzódik, ezért trendszeresen visszafagy. Tavasszal a vesszők elvirágzott csúcsait vágjuk vissza.

A leszpedezzát nyár közepén 15-20 cm-es szárdugvánnyal szaporítjuk.

 

Sorbaria sorbifolia – tollas gyöngyvessző

          Hazája Ázsia mérsékelt övi területe. 2 m magas, gyökérsarjakkal terjedő tövű erőteljes cserje. Nagy végálló virágbugái június-júliusban nyílnak. Méretei, de főleg a terjedő töve miatt elsősorban a nagyobb kertek növénye. Különösen jól mutat sötét örökzöld háttér előtt vagy vízfelület közelében.

Tápdús, jó vízgazdálkodású talajt, napos fekvést kedvel. Fagyzugos helyre nem való, mert igen korán kihajtó levelei a késő tavaszi fagyoktól károsodnak. A töveket 1-2 évenként ajánlatos ifjítani és ritkítani, mivel hajlamos a besűrűsödésre. A metszés után erős, úja hajtásokat hoz, amelyeknek egy része már augusztusban virágzik.

Szaporítható zölddugványokkal, félfás dugványokkal vagy gyökérsarjai-nak leválasztásával.

 

Vitex agnus-castus – illatos barátcserje

          Hazája a Mediterrán és Nyugat-Ázsia. Ritkás ágú, 1-2 m magas cserje. Levelei 6-10 cm hosszúak, sötétzöldek. Virágai kicsik, világoslilák, illatosak, a hajtások végén keskeny, bugavirágzatokban nyílnak. Július végétől szeptember végéig virágzik. Fajtái lehetnek fehérek vagy rózsaszínűek.

A kert védettebb, száraz, napos, felmelegedő helyére ültessük, mert zordabb télen a fagy kárt tehet benne. Lehetőleg szoliterként ültessük, így jobban érvényesül szép lombja és nyár végén-ősszel nyíló virágzata, amely külön értéke, mert kevés az ősszel virágzó cserje.

Szaporítható magról tavaszi vetéssel és zölddugványokról júniusban hidegágyba, mindkét esetbe üveg alá. A fiatal magoncokat és a gyökeres dugványokat fagymentesen kell átteleltetni.

Kép és szöveg: Farsang István