Góra Róbert szalkai biofarmja zárt rendszerben működik

Nemcsak izgalmas kaland, hanem út az önmegismeréshez is

„Kisgyerek korom óta szeretem az állatokat, falusi gyerekként a nyulaktól kezdve a tyúkokon át a tengeri malacig, mindig ott voltak a környezetemben. Őket rendszeresen megfigyelve alakult ki bennem az a meggyőződés, hogy – az embereken kívül, akik csaknem mindent megvehetnek – a természetben minden résztvevőnek meg kell küzdenie a túlélésért, tulajdonképpen napi harc folyik érte, ami egyúttal bizonyos harmónia – nevezhetjük egyensúlyi helyzetnek is – kialakítását célozza. A saját életfilozófiám alapjait is erre a felismerésre építettem fel. Minél öregebb vagyok, annál jobban érzékelem, hogy a világ túl bonyolult, hogy inkább le kéne egyszerűsíteni a dolgokat. Magára a természetre bízni a problémák és gondok kezelését, megoldását. Mert tapasztalataim szerint az említett harc eredményeként általában helyreáll az egyensúly, csak esetenként kell ehhez némi segítséget nyújtani. A hagyományos termelési formák alkalmazásával viszont ebbe az önszabályozó folyamatba lépnek be az emberek, mi akarjuk megmondani a természetnek, hogy egy-egy adott helyzetre hogyan reagáljon. Okkal, vagy ok nélkül, akár ún. megelőző intézkedésekkel is. Úgy vélem, ez nem helyes. Én azt az utat választottam, hogy amennyire csak lehet, inkább az említett önszabályozó rendszerre bízom a dolgokat.  Ennek az általam választott formája az a biogazdálkodás, amit 1999 óta működtetek” – foglalta össze vállalkozói filozófiájának lényegét Góra Róbert szalkai biogazdálkodó, aki a nyitrai mezőgazdasági főiskola állattenyésztési szakán végzett, és korábban a helyi szövetkezetben is az állattenyésztésben tevékenykedett. Az előző rendszerben működtetett tervgazdálkodás kötelező szabályainak korlátai miatt kezdett el azon gondolkodni majd munkálkodni, hogy hogyan lehetne egyszerűbbé és áttekinthetőbbé tenni az állatokkal való foglalkozás, amely a környezetet is kíméli. Az ökológiai termelés a nyugati országokban már elterjedt volt, nálunk a rendszerváltás után pár évvel indultak csak az első próbálkozások. Köztük a szalkai Góra farm is…

Ennek a farmnak külön jellegzetessége, hogy a köztudatban megszokott, vegyszermentes termelést mára egy magasabb szintre emelte, és ún. zárt rendszerben gazdálkodik, hogy a lehetőség szerint minimálisra csökkentse a külső bizonytalansági kockázatokat. Nála a saját maga által művelt földeken termesztett takarmánynövényeket eszik a saját szaporításból származó állatok, így tudja garantálni az általuk forgalmazott termékek ökológiai tisztaságát. Véleménye szerint ugyanis a biotermék fogalma az utóbbi időben már meglehetősen degradálódott. Egy dolog, hogy a biotermékek ökológiai eredetét tanúsítványok igazolják, vagyis, hogy megfelelnek az előírt követelményeknek, azt viszont, hogy a végtermékben felhasznált anyagok előzőleg miből és hogyan készültek már valójában csak akkor lehet garantálni, ha az egész rendszert zárt körben működtetjük, amit jól át lehet tekinteni. A mostani fejlett laboratóriumi eszközök, technológiák már nagyon pontosan ki tudják mutatni az egyes szermaradványokat, sőt azok hatásait is, így nem érdemes ügyeskedni, hogy rátesszük valamire a bio védjegyet, amiről később kiderítik, hogy nem teljesen felel meg a követelményeknek. Ez a kockázat főleg a külföldi szállítások esetében fenyeget.

 

– Én ismerem az állataimat, tudom, hogy mit esznek, milyen feltételek között nevelkednek. Ez az alapja az állításaimnak a termékeim minőségéről, tulajdonságairól. És itt elsősorban nem is valamilyen különleges, a fogyasztói igényekre reagáló tulajdonságokra gondolok, hanem arra, hogy olyan termékeket tudjunk előállítani és a piacra vinni, amelyek tisztaságuk mellett megfelelnek az emberi szervezet természetes táplálkozási igényeinek. És ehhez nincs szükség különleges adalékanyagokra, amelyekkel mesterségesen feltunkolt, kikényszerített teljesítményeket, hozamokat, súlygyarapodásokat érhetnénk el. Csak egy példa: nálam a mangalicák napi 27-30 dekás súlygyarapodást mutatnak, a dán farmokon ennek többszörösét, 1-1,2 kg-os növekedést érnek el, és az állatokat 6 hónappal a születésük után már a vágóhídra viszik. Itt a mangalicák csak másfél éves korukra válnak vágásra éretté. Nem kapnak szójafehérjét, sőt kukoricát sem, hogy minél gyorsabban növekedjenek, inkább hagyom, hogy a saját adottságaiknak megfelelően fejlődjenek. Sokan azt mondják, ez visszalépés, de én hiszek abban, hogy érdemes keresni, megtalálni azokat a lehetőségeket, formákat, amelyekkel közelebb kerülhetünk a természetes egyensúlyhoz, ahhoz a harmóniához, amely életünket is meghatározza. Alapvető célom, hogy olyan táplálékot állítsunk elő, amely megfelel az emberi szervezet igényeinek, segíti az egészséges táplálkozást és az életvitelt.

Ehhez pedig nagyon oda kell figyelni a folyamatokra, hiszen a hagyományos mezőgazdaságban érvényesül az általánosan elfogadott teljesítményelvű szabály, a minél többet, jobbat, nagyobbat elv, aminek érdekében sokszor hajlandók vagyunk nagyon sok mindent feláldozni.

– Itt a falon lóg egy kép, egy barátom festménye, amely hűen tükrözi ezt az állapotot, a felszíni talmi csillogás alatt dúló könyörtelen harcot, öldöklést. Úgy érzem, áttételesen valahogy mi is így vagyunk a környezetünkkel, a természettel. A jólét, a könnyebb élet reményében sokszor olyan lépéseket teszünk, amelyeknek a következményeit nem látjuk előre, és hatásait csak később, az utódaink lesznek kénytelenek viselni. S miközben észre sem vesszük, hogy feladtuk az elveinket, és jogot formálunk arra, hogy mégis mi irányítsuk a dolgokat, pedig ebben a harcban eddig mindig a természet volt a győztes.”

Valljuk be, napjainkban már a bioágazat is az üzletre összpontosít, hiszen kétségtelenül van rá igény nálunk is. Én viszont igyekszem egyszerűsíteni az életemet, nem hajszolom az eredményeket, így nem kell a rásegítés sem. Nem kell permetezni, nem kell kiegészítő tápot adni, stb. Ezáltal csökkenteni tudom a költségeimet is. A termékkibocsátást a farm lehetőségeihez igazítjuk, csak annyi állatot vágunk le például, amennyiről tudjuk, hogy értékesíteni lehet, megrendelés van rá. Az állatokat igyekszünk minél kíméletesebben helyben levágni, nem zsúfoljuk össze őket az állatszállítókban, így a húsuk sem tartalmaz felesleges stresszhormonokat. Kínálatunkban több mint negyven termék szerepel: a tőkehús mellett a kevésbé értékes részeket feldolgozott formában értékesítjük: hurka, kolbász, disznósajt, füstölt termékek, különböző pástétom készül belőlük.

A farm egyik működési alapelve, hogy az ökológiai növénytermesztés is alapvetően az állattartás takarmányigényének kielégítésére szolgál, emellett termesztünk napraforgót, amiből másutt bio- olajat sajtolnak, kisebb mértékben zöldséget és fűszernövényeket is, amit elsősorban a saját termékeink ízesítésére használunk.

Ugyanakkor a gazdálkodáshoz igyekszem megtalálni azokat az elemeket, amelyek az említett elveknek leginkább megfelelnek. Ilyen pl. a tönkölybúza, amely az egyik alapnövény nálunk. Egy régi fajta, de megőrizte azokat a kedvező tulajdonságokat, amelyek az állati vagy az emberi táplálkozás szempontjából fontosak. Terméshozama ugyan nem éri el a mostani hibridek színvonalát, csak 4-5 tonnát tud hektáronként, de kevésbé igényes és így költségtakarékos a termesztése is. Vagy említhetném az itt tartott szőke mangalicákat, amelyek ugyancsak nem a növekedésgyarapodásban élenjárók, hanem a húsuk összetételében nyújtanak különlegeset. Zsírszövetük jelentős mennyiségű ún. jó koleszterint tartalmaz. A szarvasmarháknál a teheneket nem fejjük, a tejük csak a borjak felnevelésére szolgál. A húsmarhákból két speciális fajtát tartunk: a Galloway-t és az Aberdeen Angus-t. Mindkét fajta nagyon jól viseli a szabadtartás feltételeit, húsuk kiemelkedő minőségű. A Galloway húsa alacsony zsírtartalmú, egyúttal jelentős mennyiségű omega zsírsavakat tartalmaz. Az Angus húsa viszont zsírszövettel átszőtt, márványozott és puha.

A gazdálkodói köztudatban még mindig elég hangsúlyozottan él az a nézet, amely a támogatásokhoz köti, attól várja az ágazat fejlődését, továbblépését. A környezetkímélő termelési rendszerek működtetői számára az unió – tudatosítva a folyamatosan romló környezeti feltételeket – a közös támogatáspolitika keretében hatékonyabb és bővebb támogatást ígért az elkövetkező költségvetési időszakra, amit viszont a tagországok stratégiai tervei nevesítenek.  Hogyan látja, Szlovákiában milyen esélyei, lehetőségei lesznek az ökológiai gazdálkodásnak?

„Véleményem szerint általánosságban az egészséges vállalkozásokat nem kellene támogatni, a segítség a nehezebb helyzetben levő, kedvezőtlenebb feltételek között gazdálkodók számára lenne szükséges. Az már látszik, hogy az unió hangsúlyt helyez a környezetkímélő módszerek elterjedésére, hogy ezt nálunk milyen feltételekhez kötik, hogyan fogják folyósítani, megítélés kérdése. Én úgy látom, és azzal számolok, hogy a jövőben már nem is az ún. biotermelésre kerül majd a hangsúly, hanem inkább a regionális (térségi) értékek lesznek a mérvadók. A lényeg, hogy a fogyasztói igényeket egy adott térségen belül megtermelt minőségi termékekkel hogyan lehet majd kielégíteni, úgy, hogy ne kelljen több száz, vagy ezer kilométerekről ide szállítani az árukat. Ha ez a trend érvényesül, az általam vallott nézeteket is alátámasztaná: az adott térségben nem kell állandóan a termelés növekedésére összpontosítani, a túlteljesítésre hajtani, hiszen egy nagyságrendileg meghatározott fogyasztói piacot kell ellátni a meglévő kapacitásokkal, természetesen itt már előtérbe kerül a minőség is.

A környezet és a benne élő lények egymásra utaltsága egyértelmű, a mindennapos harc mellett az egyensúly fenntartása minden résztvevő számára fontos. Ebben kell megtalálnunk a helyünket. A környezetkímélő gazdálkodás egy út ehhez az egyensúlyhoz. Nekem ez a hitvallásom, van, aki mellettem áll és támogat, vannak, akik kinevetnek, vagy leintenek. A saját igazamat nem akarom rátukmálni senkire, akit érdekel a véleményem és a saját tapasztalatom, – mert a dolgokat személyes tapasztalat révén igyekszem részletesen megismerni – annak elmondom. Mindenesetre a világ és a környezetünkben levő dolgok tapasztalati úton történő megismerése, feltárása egy olyan út az ismeretlenbe, amit mindenkinek ajánlott és érdemes bejárni, s akár a vele járó veszélyeket is megkockáztatni. Ha odafigyelünk, és türelmesen feldolgozzuk a tapasztalatokat, akkor ez az utazás nem csak az ismeretlenbe vezető izgalmas kaland, hanem egy új, a saját belső világunkba mutató utat is feltár előttünk. (szilvássy)

 

Fotók: szerző és a riportalany archívuma