Jól lazítja a talajt
Zöldtrágyának gyors növekedésű, nagy mennyiségű biomasszát adó fajok alkalmasak, melyek jó talajtakarók. Megvédik a talajfelszínt az eróziótól és a deflációtól, valamint segítenek a talaj vízkészletének megőrzésében, a talajfelszín párolgásának csökkentésében. Intenzív gyökérnövekedésük révén lazítják a talajt, bedolgozott zöld növényi részeik tovább javítják a talaj fizikai és biológiai állapotát. Dús gyökérzetükkel feltárják a talaj nyers tápanyagkészletét, a növények számára felvehetetlen tápanyagformákat könnyen felvehetővé alakítják, az utónövény számára közvetlenül hasznosíthatóvá teszik. Fontos szerepet játszanak a tápanyagok lemosódásának megakadályozásában, valamint a szervesanyag-tartalom növelésében. Perspektivikusnak azok a rövid tenyészidejű, másodvetésre is alkalmas fajok tekinthetők, melyek viszonylag igénytelenek, a csírázáshoz, kezdeti fejlődéshez mérsékelt mennyiségű vizet igényelnek. Szerencsés olyan fajokat választani, melyek kórokozóknak, kártevőknek nem köztesgazdái. Fontos szempont továbbá, hogy vetőmagjuk olcsón és nagy mennyiségben elérhető legyen.
A gazdálkodók körében a mustár, az olajretek és a facélia (mézontófű) kedvelt zöldtrágyanövények. Ezek nematicid (fonálféregirtó) hatásuk is van, így különösen burgonya, cukorrépa, gyökérzöldségek és kertészeti kultúrák előveteményeként jelentősek. Egyes zöldtrágyanövények az állati takarmányozásban is szerepet játszanak, a zöld növényi részek tömegtakarmányként – frissen vagy silózással tartósítva – etethetők fel az állatokkal. Másodvetésű zöldtrágyanövényt nyáron lekerülő elővetemények után termeszthetünk, hogy a talaj előkészítéséhez, valamint a növények fejlődéséhez elegendő idő álljon rendelkezésre. Az elővetemény lekerülését követően azonnal el kell végezni a tarlóhántást és a felszín elmunkálását. Alapul véve, hogy a tarlóhántást és tarlóápolást másodnövény termesztése nélkül is elvégeznénk, ez a talajművelési mód nem jelent pótlólagos költséget.
A vetés idejének helyes megválasztása kritikus eleme a technológiának. A másodvetésű zöldtrágyanövények termesztésének fő korlátozó tényezője a talajnedvesség. Túl korai vetés (július-augusztus eleje) esetén az aszályra hajló nyári időszakban a magok rosszul kelnek, a növények elégtelenül fejlődnek, nem adnak számottevő zöldtömeget. A megfelelő termésbiztonsághoz augusztus második felében célszerű vetni, amikor a viszonylag csapadékos időjárás segíti a gyors csírázást és fejlődést. Csapadékszegényebb augusztusban a nedvességmegőrző talajművelés, valamint az időszakra jellemző harmatképződés elegendő nedvességet biztosítanak a csíranövényeknek, a növényállomány jó biomasszát ad.
Másodvetésű növényállomány beforgatását október végén-november elején, a virágzás előtt végezzük, de akár az első fagyok után is a területen maradhat az állomány. A magasra növő fajokat célszerű bedolgozás előtt szárzúzózni vagy lekaszálni. (sz)