Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
Előző havi kommentárunkban azzal zártuk a dél-nyugat-szlovákiai gazdák tiltakozó akciójáról szóló rövid értekezést, hogy feltettük a kérdést, vajon a felvonulás sikeres lebonyolítása megteremti-e a lehetőséget a termelők közötti még nagyobb összefogáshoz, és ez által hoz-e áttörést a hazai ágazaton belül a kezdetektől lappangó nagyüzemi és a kis, illetve családi gazdaságok közötti felszín alatt lappangó mély ellentétek kezelésében, illetve a földrendezéssel kapcsolatos megoldatlan jogviták és sérelmek nyernek-e végre kölcsönösen elfogadható megoldást.
Az akkori lelkesedés láttán jogos volt a kérdés feltevése, hogy az összefogás érzése vajon kiváltja-e még több gazdálkodó reakcióját a megoldatlan ágazati problémák kezelésére irányuló nyomásgyakorlás támogatásában. Ráadásul akkor még nem is voltak nyilvánosak a keleti támogatási visszaélések és a politikai körökhöz is kapcsolódó földlobby által élvezett jogtalan előnyök, amelyek immár a keleti gazdák tűréshatárát is meghaladták, és ott is szerveztek egy tiltakozó akciót, amelyre már a szaktárcának is reagálnia kellett.
Míg Pozsonyban a gazdák által megfogalmazott követeléseket nem tudták személyesen átadni a miniszter asszonynak, aki hivatalos elfoglaltságára hivatkozva nem fogadta őket, a keleti tiltakozók, vélhetően az országos politikai tiltakozó akciók hatására már konkrét ígéretet kaptak a tiltakozást szervező gazdákkal való találkozóra, amely aztán végül mégsem valósult meg. Pedig a tárcavezető kíséretében a sérelmezett ügyekben intézkedni is illetékes állami szervezetek vezetői szintén részt vettek volna a megbeszélésen, annak bizonyítékaként, hogy a minisztérium komolyan gondolja a rendcsinálást. Az indoklás szerint azért kellett elnapolni a találkozót, mert a tiltakozó akció szervezői nem mindenkit hívtak meg azok közül, akik személyesen akarták elmondani sérelmeiket a tárcavezetőnek. Ha ilyen banális szervezési hiba miatt maradt el a rendezvény, felmerül a kérdés, vajon kinek az érdeke, hogy a gazdák megjövő étvágyát úgy elégítsék ki, hogy azoknak inkább elmenjen a kedve az egésztől…
Szilvássy László
