A termesztők gyakorlati tapasztalatai is igazolják, hogy vannak olyan a növényfajok, amelyek valamilyen módon segítik egymás fejlődését, főleg, ha egymás mellé telepítjük őket. Erre számtalan példa van, mint például a vöröshagyma-sárgarépa párosítása, mert a hagymafélék a répalégy, míg a sárgarépa a hagymalégy ellen védenek. A zöldbab pillangós növény révén nitrogénnel tölti fel a talajt az uborka számára. A bazsalikom megóvja az uborkát a lisztharmattól. A kukorica pedig kitűnő támasza lehet a karósbabnak.
A társítások tervezése során ne feledkezzünk meg azokról a „védőnövényekről” sem, amelyek segíthetnek a beporzó, illetve a ragadozó rovarok kertünkbe vonzásában vagy a kártevők riasztásában. Ilyen növény például a bársonyvirág, amely távol tartja a fonálférgeket, ezért jó, ha a zöldségeink közé ültetünk egy-egy sort belőle. A körömvirág erős illata taszítja a levéltetveket, ezért ültessük például a paprika mellé. Míg a sarkantyúka kertünkbe vonzza a ragadozó rovarokat, és egyben a kártevőket is riasztja.
Az egy családba tartozó zöldségek egymás után termesztését is kerüljük, mert nagy valószínűséggel sok közös károsítójuk van, amiknek így megkönnyítjük a felszaporodását. Ilyen egy családba tartozó növények például a burgonya és a paradicsom, melynek közös betegsége a fitoftóra (Phytophtora infestans). Ez a gombás betegség a talajban telel át, és innen indítja a következő évi fertőzést, ezért ne ültessük ezeket a növényeket egymás utáni években ugyanarra a helyre. (sz)