A levélpetrezselyem dús levélzetét az emberi táplálkozás szempontjából értéktelen gyökérzetével szemben elsősorban fűszernövényként használják. Rövid főgyökere elágazó, jellegzetesen sok oldalgyökeret fejleszt. A levelek, illetve a második éves növény alsó levelei többszörösen szárnyasan összetettek, a levélkék szeldeltek. Második évben, a magérés után a növény befejezi fejlődését és elhal.
Kifejezetten hidegtűrő, teljesen kifejlett állapotban a -10 °C-ot is károsodás nélkül elviseli. Apró magjainak magas olajtartalma miatt csírázása sokszor elhúzódik, különösen akkor, ha kevés a csapadék. Ezért tavasszal, amint rá lehet menni a talajra, vessük el, mert ilyenkor a talajba került téli csapadék még elegendő számára.
A későbbi vetést ajánlatos öntözni. Vethető tél alá is, de ha nyár végén vetjük, akkor a fagyokig megerősödik, és jól áttelel. Ha késő ősszel kerül elvetésre, akkor a mag telel át és kora tavasszal, már 2-3 °C-os talajhőmérsékleten csírázásnak indul. Laza és kötött talajon egyaránt 2-3 cm mélyre vetjük. A sorok egymástól való távolsága 20-30 cm. A kelést követően 3-4 hétig lassan fejlődik.
Alacsony fényigénye miatt téli hajtatásra alkalmas. Egyúttal a meleget is jól bírja. A félárnyékot, gyenge fényt is elviseli. Felmagzásra az első évben egyáltalán nem hajlamos, ez is növeli termesztésének biztonságát. (sz)