Atkairtás napraforgó előtt

A napraforgó az utolsó jelentős mézelő növényünk. Szlovákiában mintegy negyvenezer hektáron termesztik, főleg a déli régiókban. Más kérdés, hogy mennyire mézel. Ám amíg a napraforgótábláink sárga színbe nem borulnak, a méhészek legfontosabb feladata a méhállomány atka elleni kezelése.

 

Kétségtelen, hogy a mézelő méheink egészsége nagymértékben függ attól, mennyi varroa atka él, illetve mennyit hagyunk élni a kaptárainkban. Ne feledjük, nem az öli meg méheinket, hogy az atka beleharap a méh testébe és zsírszövetét fogyasztja. Az igazi veszélyforrás az, hogy a harapáson keresztül a méhek véráramába bejutó vírusok legyengítik és végül elpusztítják a méheket. A méhek egészségére nézve akkor válik a helyzet drámaivá, ha a család fejlődése átlépte a csúcspontját. Akkor ugyanis egyre kevesebb fias sejt áll a mind magasabb számú atka rendelkezésére. Nyár végén gyakran több nőstény atka is behatol ugyanazon fias sejtbe, csökkentve az esélyét annak, hogy a lárvából egészséges, kifejlett méh legyen. Ezért az atkafertőzöttség szintjét rendszeresen, egész éven keresztül alacsonyan kell tartani. A fertőzöttség mértéke pedig csak rendszeres ellenőrzéssel állapítható meg. A július-augusztus-szeptemberi időszak ilyen szempontból nagyon fontos, hiszen a téli méhpusztulás alapját a méhész már ebben az időszakban megteremti!

A varroakontroll több módszerrel történhet, de kétségkívül a legegyszerűbb a napi természetes atkahullás ellenőrzése. (A higiénikus aljdeszkát ajánlatos egy kicsi étolajjal bevonni, nehogy a hangyák elhurcolják a tálcáról az atkákat. Ez esetben ugyanis torzított képet kapnánk az atkafertőzöttség mértékéről.)

Július elseje után, ha a napi természetes atkahullás nem éri el az 5 atkát/nap, akkor a fertőzés mértéke a kárküszöb alatt van, még nem szükséges intézkedni. Ha a természetes napi atkahullás eléri az 5-10 atkát naponta, akkor mindenképpen cselekednünk kell, mert a fertőzés mértéke hamarosan eléri a kárküszöböt. Ha a természetes atkahullás meghaladja a napi 10 atkát, akkor a fertőzés mértéke már túllépte a kárküszöböt. Egyes szerzők ezekben az esetekben a fiasítás elvételét javasolják, amit július közepéig el kell végezni. Tapasztalatuk szerint a fiasítás elvételével és csapdalépek használatával (fias lép petékkel és fiatal álcákkal, amiket először bent hagyunk a családnál, majd tíz nappal később elveszünk) az atkák jelentős, egyes források szerint több mint 90 százaléka eltávolítható, s mindez vegyszerek nélkül és az időjárástól függetlenül.

Szermaradvány nélkül kezelhetők a méhek organikus savakkal is. Én a hangyasavat a nyári magas hőmérsékletek miatt kerülöm. Helyette évekig alkalmaztam az oxálsav léputcákba történő csurgatását sorozatkezeléses formában. Az eredménnyel, az atkagyérítés hatékonyságával elégedett voltam, csak nem könnyű a kaptárakat emelgetni, tűző napon, állig beöltözve. Ezért az utóbbi években változtattam az oxálsav alkalmazásának módján. Áttértem a gliceroxos tartós hordozóra (receptjét és alkalmazását a Jó Gazda júniusi számában ismertettem), amelyet a méhek jól tolerálnak, előállítása egyszerű és olcsó, kihelyezése is könnyebb, elvégre kevesebbszer kell kaptárt bontani, miközben az oxálsavval átitatott kartonlap akár egy hónapig is a fészekben maradhat. De bármelyik atkairtási megoldást választjuk, arra nagyon ügyeljünk, hogy az eljárás hatékony legyen, ugyanakkor szermaradvány ne kerüljön a mézbe!

Az oldalt összeállította Gágyor Alíz

 

Kép: Gulyás Béla felvétele

About jogazda.com

Cikkajánló

Megjelent a Jó Gazda novemberi száma

A naptár szerint az utolsó őszi hónapban a télbe indulás előkészületei határozzák meg a gazdák és a kertészkedők tevékenységét, …