Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A méhész télen se tétlen. Általában viaszt olvaszt, a kereteket és a kaptárakat javítja, tisztítja, fertőtleníti, de ilyenkor van idő a következő szezon megtervezésére, szakmai cikkek, könyvek elolvasására. Alább egy olvasmányélményemet szeretném megosztani méhésztársaimmal.
Az említett cikk Fanҫois Huberről szól, aki 1750-ben egy tehetős genfi kereskedő családjába született. A könyvek és a természet iránti szeretetét apjától örökölte, aki rajongott a ragadozó madarakért, főleg a sólymokért (a röpülésükkel kapcsolatos megfigyeléseit könyvben is publikálta), barátkozott a francia felvilágosodás egyik legnagyobb alakjával, az író, költő és filozófus Voltaire-rel. Huber látónak született, rengeteget olvasott, sőt, még akkor is falta holdfény mellett a könyveket, amikor egy – akkor még – gyógyíthatatlan betegség megtámadta a szemét. Tizenöt éves korára részlegesen, majd négy évvel később teljesen megvakult. Beletörődött sorsába, nem engedte magát megoperáltatni. Az állapota cseppet se szegte kedvét: sokat sétált a család birtokán, más érzékszervei segítségével megfigyelte a természetet, és a tudás iránti éhségét szolgálója révén csillapította, aki nem csak azt mondta el neki, hogy mit lát, de felolvasta neki a könyveket is.
A méhek iránti érdeklődését tanítói, Saussure és Bonett váltották ki. Már nős volt, amikor megjelent René Antoine Ferchault de Réaumur könyve a méhekről, amelyet felesége, Marie-Aimée Lullin olvasott fel neki. Huber kritikus volt Réaumur eljárásaival és egyes következtetéseivel szemben, ezért elhatározta, hogy kísérletekkel, megfigyelésekkel megdönti ezeket, és elmélyül a méhek biológiájában. Méhesében volt saját megfigyelőkaptára, ahol szolgálója, felesége, fia, és néhány barátja révén számtalan kísérletet végzett. A kaptáraknál mindig volt valaki mellette, aki utasításai alapján elvégezte az általa kigondolt és leírt kísérletet, majd elmondta, hogy milyen eredményre jutott. Nem csupán Réaumur kísérleteit vizsgálta, hanem saját ötletei is voltak. 1792-ben, Európában elsőként megalkotta a könyv alakú, üvegborítású, 12 keretes, ún. lapozható megfigyelőkaptárt, amely lehetővé tette számára a méhek életének könnyebb megfigyelését. Elsőként fogalmazta meg azt a gondolatot, hogy a méhek csípéskor valamilyen anyagot bocsátanak ki, és azt is, hogy a dolgozók képesek petét lerakni, amelyből herék kelnek. Tanulmányozta továbbá a méhek csápját, illetve azt, hogy azok milyen funkciót töltenek be a méhek életében, hol és miként párzik az anya, milyen szerepet tölt be az anya a méhcsalád életében. Leírta a méhek viaszmirigyének működését, a fiatal méhek építési ösztönét, és tudományosan megmagyarázta a propolisz eredetét és gyűjtését, sőt, a világon elsőként sikerült neki az anyát művileg megtermékenyíteni. Ismereteit, megfigyeléseit az 1792-ben kiadott, A méhek új megfigyelései c. könyvében foglalta össze, amelyet abban a korban a méhészek bibliájának is tartották. A benne foglaltakról Charles Darwin is elismerően nyilatkozott. A könyv óriási népszerűséget hozott Hubernek, szinte azonnal lefordították németre és angolra, sőt, ma is forrásként idézik.
Huber a méhekhez hasonlóan a hangyákat és a magok csírázását is tanulmányozta, de azt már nem olyan átfogóan és behatóan, mint a méheket. A méhészet terén elért eredményeiért a Francia Tudományos Akadémia tagjává választották, és több társadalomtudományi társaság tiszteletbeli tagjává is megválasztották. Huberról tehát méltán elmondható, hogy a látóknál is többet tudott a természetről, s főleg a méhekről.
Gágyor Alíz
