A szőlő ültetőanyagát egy alanyfajta – ami a gyökérzetet és vagy a törzs egy részét jelenti -, valamint egy ráoltott nemes fajta képezi, amit szőlőoltványnak nevezünk. A szőlőalanyok jelentősége és elterjedése a filoxéravész – a XIX. század közepe óta – kapott fontos szerepet a szőlőtermesztésben. A filoxéra a gyökér kártevő pusztítása miatt a termő szőlőben a gyökéren okozott szúrások nyomán keletkezett fiziológiai reakcióikkal függ össze. A kártevő ezeket az alanyfajtáinkat is fertőzi, de az ellenálló alanyfajták a másodlagos előkérget mélyen képezik, és gyakorta megújítják, így ennek köszönhetően a szúrások okozta sebzéseket kivédik, ill. úgymond levedlik az elhalt kéreggel együtt. A szaporításra engedélyezett alanyfajok és fajták filoxéra érzékenysége eltérő, azonban valamennyi alanyfajta a filoxéra ellen aktív rezisztenciával rendelkezik. Az ültetés sikerét és eredményességét számtalan tényező befolyásolja, de közülük is kiemelendő a szőlő filoxérával szembeni ellenálló képessége és ezzel összefüggésben a talajok mésztartalma.
A talajok mésztartalma a filoxéra vész előtt nem volt kérdés, mert a saját gyökéren termesztett szőlő fajták a talaj mésztartalmára nem érzékenyek. Viszont amióta amerikai alanyfajtákat használunk, amivel a filoxéra probléma ugyan megoldódott, de a talaj mésztartalma már fontossá vált kérdés, mert az alanyok eltérő módon érzékenyek. A talajok mésztartalmának vizsgálata, tehát fontos tényező, és tudnunk kell, és ennek megfelelően válasszunk alanyt a nemes fajtához, ellenkező esetben növényélettani rendellenességek léphetnek fel, mely a szőlőnövény életében és teljesítőképességében állandó, visszafordíthatatlan problémákat okoz.
Az alanyfajták különböző módon hatnak a rájuk oltott termőfajták, növekedési erejére, a megújuló képességre, ami alapvetően meghatározza a tőke élettartamát, bármilyen szakszerűen is metsszük a tőkét. De hatással van a nemes termőre fordulására, a terméshozamára és a termés minőségére valamint a vesszők beérésére is. Az annak ellenére, hogy döntően a talajban „foglal helyet” mégis főszereplő a tőke életében, mert valamennyi élettani ciklust alapvetően befolyásol. Az alanyfajta tartós együttélése a termőfajtával elengedhetetlen. Az alany és a nemes összeoltását, majd egyesülését és tartós együttélését affinitásnak nevezzük.
A szőlő telepítési ideje alapvetően hagyományosan a tavasz volt, de az őszi telepítés is egyre elterjedteb. Ennek oka, hogy az őszi szüret végeztével, a gazdák a még rendelkezésre álló enyhe időszakot kihasználhatják a telepítésre. A tapasztalatok azt igazolják, hogy az őszi ültetés még eredményesebb is lehet, mint a tavaszi. Ennek feltétele, hogy a szőlőiskolákból frissen kitermelt, nagy biológiai értékű szaporítóanyagot használjanak. Egyúttal növényélettanilag is indokolt, ugyanis az új gyökerek képződése, már az ősz folyamán is megindul. A korai begyökeresedés eredményeként az őszi telepítés gyorsabban fakad, indul meg a nedvkeringés, a növekedés erőteljesebb, mint a tavaszi gyakran kedvezőtlen körülmények közti telepítés.
A szőlő ültetésének menete sok mindenben megegyezik a gyümölcsfák ültetésének folyamatával. Egyrészt szőlőből is kapható szabadgyökerű és konténeres növény, így ezeknek az ültetésmenete a gyakorlatilag alig különbözik. A szőlő esetén azonban érdemes két további fontos lépésre is felhívni a figyelmet: az egyik a gyökerek és a vessző visszametszése, a másik pedig a felcsirkézés.
Az ültetést megelőzően a szabadgyökerű szőlő gyökerét kb. 10-15cm-rel vissza kell vágni, a vesszőt pedig az oltás felett 2-3 rügyre visszametszeni. A szőlőt is áztassuk 1-2 napra vízbe, úgy, hogy a víz a vesszők ⅔-át ellepje. Az ültetés során az ültetőgödör legyen olyan mély, hogy az oltás helye a föld felszíne felett legyen. A gyümölcsfákkal ellentétben az ültetést követően nem tányért alakítunk ki körülöttük, hanem a földet felkupacoljuk (felcsirkézzük), vagyis a vesszőt teljesen betakarjuk, úgy, hogy a vessző felett 8-10 cm vastag földréteg legyen, innen fognak majd a rügyek előtörni. A földkupacot júliustól le lehet bontani.
A rezisztens szőlő
A rezisztencia szó ellenálló képességet jelent, vagyis azt, hogy a szőlő bizonyos betegségeknek ellenáll, az adott betegség nem támadja meg, vagy kevésbé károsítja (pl. filoxéra, varosodás, lisztharmat elleni rezisztencia). Ezt a tulajdonságot a nemesítés során adott fajták keresztezésével érik el. (sz- nak)