A szőlő sikeres termesztésének kulcsa, hogy a mélyen gyökerező növény szükségleteit és igényeit megfelelő módon elégítsük ki. Ez a tápanyagellátásra és a csapadékpótlásra hatványozottan érvényes nemcsak az intenzív termesztésben, hanem extenzív feltételek között is. Ismert, hogy egy szőlőtőke egyetlen nyári nap alatt a telephelytől függően 4–14 liter vizet fogyaszt. A teljes vegetációs időszak alatt ez hektáronként összesen 6 ezer köbmétert tesz ki.
A vegetáció alatt a szőlő vízigénye folyamatosan növekszik, és a fejlődés kezdeti szakaszában arányos a növény levélzetének fejlődésével. Ha ilyenkor kevesebb nedvesség áll a szőlőtőke rendelkezésére, kisebb felületű leveleket képez a növény, ami visszahat az asszimilációra, lévén, hogy kisebb lesz az asszimilációs felület. A tavaszi növekedési szakaszban (április-május) a hajtások fejlődésének kezdetén a szőlő igényli a vizet, különösen, ha a tavasz száraz. Virágzás előtt (május-júniusban a megfelelő vízellátás segíti a virágok megtermékenyülését és a fürtök kialakulását. A termésnövekedés időszakában (június-július a bogyók fejlődése szempontjából létfontosságú a megfelelő vízmennyiség. Ilyenkor a legnagyobb a szőlő vízigénye, ekkor a teljes vízszükségletének több mint 40 százalékát igényli. Ha nincs elegendő nedvesség a számára, a szőlőszemek aprók maradnak. A fenofázis utolsó szakaszában, az éréskor a szőlő ugyancsak igényli a vizet, ez főleg a bogyók puhulásának idején lehet fontos. Az érési időszakban (augusztus-szeptember) az öntözést csökkenteni kell, mert a túlzott vízmennyiség csökkentheti a cukortartalmat és rontja a bor minőségét. Az ebben az időszakban hiányzó víz azonban nemcsak a szőlő termésének mennyiségét és minőségét csökkenti, de romlik a vesszők érése is. Annak ellenére, hogy nem mindenki ajánlja, a száraz nyári időszakban és utána célszerű lehet az őszi öntözés is, amely kedvezően hat a vesszők érésére és a tőke megfelelő áttelelésére. A kellő rendszerességgel végzett csapadékpótlással megelőzhető a bogyók repedezése, amely főleg a szárazság utáni esők következménye.
A szőlő vízigénye több tényezőtől függ:
A talajtípustól — a homokos talaj gyorsan kiszárad, míg az agyagos talaj jobban megtartja a vizet.
Az időjárástól — a forró, száraz időszakokban gyakoribb öntözésre van szükség.
A szőlőfajtától — egyes fajták jobban tűrik a szárazságot, mások érzékenyebbek.
Általános vízpótlási elvek:
Fiatal szőlőtőkék esetében hetente 10-20 liter víz szükséges tövenként. A termő szőlőtőkék főleg aszályos időszakban 25-50 liter vízet igényelnek 10-14 naponta. Érés előtti időszakban ajánlott a mérsékelt öntözés vagy akár teljes elhagyása.
Öntözési módszerek:
A csepegtető öntözés a legjobb megoldás, mert egyenletes vízellátást biztosít a gyökerek számára anélkül, hogy a levelek túlzottan átnedvesednének. A barázdás öntözés előnye, hogy a sorok között kialakított öntözőcsatornákba vezetett víz lassan szivárog a gyökerekhez. Az esőztető öntözés kerülendő, mert növeli a gombás betegségek kialakulásának és terjedésének kockázatát. A kézi öntözés csak kis területen alkalmazható, idő- és munkaigényes megoldás.
A csapadékhiány negatív hatásai mellett az esetleges túlzott öntözésnek (túlöntésnek) is vannak hátrányai és veszélyei. Ilyenkor a túlzott vízellátásból két fő probléma okozhat gondokat: a gyökérrothadás és a gombás betegségek fellépése.
A gyökérrothadás azért alakul ki, mert a túl sok víz kiszorítja az oxigént a talajból, emiatt a szőlő gyökerei nem tudnak megfelelően lélegezni. Ennek következtében nem tudnak megfelelő mennyiségű vizet és tápanyagokat sem felvenni, így a növény legyengül. Az egészséges, fehér gyökerek helyett barna, puha, rothadó gyökerek jelennek meg. A szőlő idő előtt elveszíti leveleit, és a termés minősége is romlik.
A gombás fertőzéseknek a túlzottan nedves környezet nyújt megfelelő feltételeket a kialakuláshoz és a fejlődéshez. Leggyakrabban a leveleken olajfoltok formájában megjelenő peronoszpóra károsít, de felléphet a szürkepenész is, amely a bogyók rothadását okozza. A fuzáriumos fertőzés a hajtások és a fürtök hervadásával jelentkezik. (sz-agr)
Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja