A repce ősszel

Ősszel az egyik legkorábban földbe kerülő növényünk a repce. Termesztése azonban nem a vetéssel, hanem már azt megelőzően, az elővetemény tarlójának megmunkálásával kezdődik. Mivel az időjárás a repcevetés időszakában általában többnyire száraz, aszályos, ezért nagy figyelmet kell fordítani az elővetemény utáni talajművelésre, amelynek legfontosabb szempontja a talaj vízkészletének megőrzése.

A repce előveteményének legjobb valamilyen hüvelyes, pl. a borsó, de ugyancsak jó elővetemény bármelyik kalászos gabona. Lényeges, hogy a szalmát minél apróbbra vágva a tarlómaradványokkal együtt időben bedolgozzuk. Nem árt, ha némi nitrogénműtrágyával vagy baktériumtrágyával együtt kerül a földbe, mert így a vetéséig jól el is bomlik. Ez a tápanyagpótláson túl még kedvező talajszerkezetet is biztosít.

A talajművelés során a legfontosabb feladat a talaj vízkészletének megőrzése. Ezt a célt szem előtt tartva a tarlóhántást 3-6 centiméter mélységben ajánlott elvégezni. Közvetlenül a vetés előtt 20-25 centiméter mélyen kell a talajt megművelni, (de ne szántsuk), ami azt a célt szolgálja, hogy a talaj a vetésmélységben nedves legyen, és ezáltal a mag gyorsabban csírázzon.

Vetés előtt gondoskodni kell a szakszerű tápanyagellátásról. A repce 1 tonna magja a talajból 55 kilogramm nitrogén, 35 kilogramm foszfor, 43 kilogramm kálium hatóanyagban kifejezett tápanyagot vesz ki. A foszfor- és káliumszükségletet valamint az összes nitrogénszükségletnek mintegy felét még a vetés előtt dolgozzák be a talajba. A nitrogén fennmaradó részét tavasszal, lehetőleg két-háromszori alkalommal juttatják ki.

A repce apró morzsás jól előkészített talajt kíván, apró magját sekélyen egyenletes mélységbe juttatják a talajba. Az elvetendő mennyiség 3-5 kilogramm hektáronként. A kikelés után és az ősz során a repce növényvédelmet kíván. A vetőmag minden esetben csávázott legyen, mely védelmet nyújt a korai kártevőkkel szemben.

A rovarkártevők megjelenését kísérjük fokozott figyelemmel. Ősszel kiemelt hangsúlyt kell fordítani a fómás fertőzések időbeni felismerésére. Mivel a betegség 7-8 hónapig lappang a növényben, a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az aratásra elpusztulhat az állomány. Tanácsos, sőt szükséges az ősz folyamán elvégezni a gyomirtást is.

Kedvező időjárás esetén fejlett állomány kerül a télbe, ami a kifagyás veszélyét csökkenti. Mivel a szárbaszökkent repce a leginkább kitett a kifagyás veszélyének, lényeges a szárbaindulás megakadályozása. Erre hosszú, meleg őszön növekedésszabályozó készítmények használata ajánlott. A biztonságos áttelelés két alapvető feltétele a 8-10 tőlevélrózsás állapot, valamint az 1-1,5 centiméter vastagságú gyökérnyak átmérő. (sz-rplp)

 

 

 

 

About jogazda.com

Cikkajánló

Megjelent a Jó Gazda februári száma

A Jó Gazda februári száma a tavaszi szezonkezdet előtt az időszerű tennivalókat összefoglalva kínál gyakorlti …