Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
Szakértők szerint az egészséges, gazdag bélflórával rendelkező méhcsaládokban nem tud eluralkodni a nozéma. Ha a méhek bélflórája gazdag, az emésztése is jó. A gazdag bélflóra azt is garantálja, hogy a bejutó spórák áldozatul essenek a bélflóra lakóinak, még mielőtt a méheket megfertőznék. Ezért olyan fontos, hogy a méheknek olyan természetes vízforrásuk legyen, amely tartalmaz bomló növényi elemeket, ahol az egysejtű véglények, illetve a cellulózt, lignint bontani képes baktériumok nagyobb számban képesek elszaporodni, és azokat a méhek a vízfogyasztás közben fel tudják venni. Ha valaki klóros, vagy más fertőtlenítővel mossa „tisztára” az itatót, ezeket a hasznos lényeket is elpusztítja. A városi csapvíz sem alkalmas a méhek itatására.
A nozéma megelőzése céljából az is fontos, hogy a méhek jó minőségű, nem kristályosodó, időben lefedett élelemhez jussanak. A nyitott és a kristályosodó mézek hajlamosak az erjedésre, ami a méhek legyengüléséhez és a fertőzés fellángolásához vezethet.
A nozéma jelzőbetegség. Azt jelzi, hogy a méheket a járványszerű betegség elterjedése előtt 4–6 héttel károsító hatás érte. A fertőzött telepek tulajdonosaival beszélgetve mindig kiderül, hogy például tavasszal huzatosak voltak a kaptárok, hosszabb hordástalanság jelentkezett, elfogyóban volt a tavaszi mézkészlet, a méhek mérgezést éltek túl stb. Ezért a megelőzés céljából ajánlatos a gyengítő hatásokat kiiktatni, mérsékelni, továbbá a lépeket legalább háromévenként cserélni, a kaptárakat, kereteket fertőtleníteni, és törekedni a tudatos tenyésztésre. A szakértők ugyanis arra jöttek rá, hogy a méhcsaládok egy-egy vérvonala eltérően fertőződik ugyanazon a tartási helyen. Vannak vonalak, amelyek nem kapják el a betegséget, és vannak kifejezetten érzékenyek. Az utóbbiaktól ajánlatos megválni.
(A Méhegészségügy az ökológiai méhészetben c. kiadvány nyomán) -ga-
