A gyümölcsfák nyárvégi zöldmetszése

A metszést még ma is általában téli, illetve koratavaszi munkának tartják, ugyanakkor a nyáron végzett zöldmetszés szintén nagy jelentőségű művelet a gyümölcsfák következő évi szezonra való felkészítése és a sikeres gyümölcstermesztés érdekében. A gyakorló termesztők megtapasztalták, hogy ha az erős növekedésű fákat erőteljesen metszik, akkor azok arra még erősebb hajtásnövekedéssel reagálnak, egyúttal az erős növekedésű fák kevesebbet is teremnek. Ezért a nyári zöldmunkák a nagyobb sűrűségű, vagy kisebb koronájú fák esetében nélkülözhetetlenek. Az augusztusban végzett zöldmetszés a növekedés lassításával a termőegyensúly beállításának egyik eszköze.

Ez viszonylagos nyugalmi állapotban végzett beavatkozás – ami bár még a lombos állapotban lévő hajtásokat érinti – az adott évben kihajtást már nem eredményez, emiatt a téli metszéshez hasonló szabályozó hatást érünk el vele. A zöldmetszésekre adott válaszreakció – az időzítésen kívül – függ attól, hogy visszametszést vagy ritkító metszést alkalmazunk-e. A nyár végi beavatkozás során mindkét módszert alkalmazhatjuk. Visszametszésekkel korlátozhatjuk a fa magasságát. Ugyanakkor a letermett, felesleges vagy beteg hajtások tőből eltávolításával a ritkítást is elvégezzük, aminek következtében az alsó részek megvilágítottsága javul. Szellős, átjárható lombozat kialakításával a permetezési munkák hatékonyságát is növelni tudjuk.

Növényvédelmi szempontból a csonthéjasoknál (őszibarack, kajszi, szilva, meggy, cseresznye) kiemelt jelentőséggel bír a zöldmetszés, mivel ezeknél a gyümölcsfajoknál télen semmilyen metszési műveltet nem szabad végezni. A sebgyógyulás nyugalmi állapotban lassú, ezért a sebeken át könnyen fertőznek azok a kórokozók, amelyek a csonhéjasok gutaütéses, ágrákosodásos betegségeiért leginkább felelősek. Ha bejutnak a fák szöveteibe, onnan többé nem lehet őket kiirtani, és a fák lassú puszulását okozzák. Mivel a csonthéjasok fagyérzékenysége nagy, a nyár végi metszést ki kell egészíteni. Tavasszal a téli termőrügykárok is figyelembe vehetők, és a sebfertőzés veszélye is csökken, ha azt rügyduzzadáskor (március közepe után) végezzük el.

A zöldmetszés előnyei:

– az ebben az időszakban ejtett sebek könnyebben és gyorsabban gyógyulnak

– növeli a termés mennyiségét és a termésstabilitást

– hozzájárul az egészségesebb, szebb gyümölcsterméshez

– javítja a gyümölcs tárolási minőségét (tárolhatóságát)

– fokozza a megfelelően színeződött gyümölcsök arányát

– egyes években javítja a következő évi gyümölcskötődés esélyeit, végeredményben fokozza a termésbiztonságot

– csökkenti a hajtásnövekedést, ami az erős növekedésű ültetvények termékenységét kedvezően befolyásolja

– javítja a permetezhetőséget (permetlé-borítottság)

– a kései virágzási csoportba tartozó fajták virágzása korábban következik be, amit a fajtatársításnál érdemes figyelembe venni, illetve felhasználni.

Az alma nyári metszését akkora időzítsük, amikor a fák hajtásainak nagy része csúcsrügyben záródott. Gyenge növekedésű fajtáknál július második felében, míg a közepes vagy erősebb növekedésűeknél (pl. Jonathan, Starking, Jonagold, Mutsu stb.) augusztus közepén időszerű a beavatkozás. A nyári fajták metszése a szüret utáni két héten belül esedékes.

A nyári metszés a vízhajtások és a hajtások eltávolításán kívül az 1–2 éves gallyazat visszametszését és ritkítását célozza. Az ennél idősebb hajtások eltávolítása terméscsökkentő hatású lehet. Minél erősebb növekedésű alany-fajtakombinációjú fákat metszünk, annál jobban vigyázzunk a képletek csonkmentes eltávolítására. Az ilyen fákon a nyári csonkok (különösen a vastagabb képletek csonkjai) jelentik a következő évi felesleges hajtásképződés (vízhajtások) gócait.

– Erős növekedésű fákon csonkmentesen végezzük a ritkítást, mert a csonkokon erős vízhajtásképződés indul meg a következő évben.

– A gyenge növekedésű fákon viszont 1–3 cm-es csonkok hagyásával távolítsuk el a hajtásokat. A vastagabb, hosszabb hajtások ilyen „maradványain” rövid szártagú (dárda, nyárs) termőrész képződésére számíthatunk a metszés évében.

– A vízhajtásokat (az idősebb fás részekből spontán előtörő képződményeket) célszerű 10–20 cm-es állapotban kézzel kitépni. Későbbi eltávolításuk csak metszőollóval lehetséges, ami nem teszi lehetővé a teljes csonkmentességet, ezért újabb vízhajtásképződés alapjául szolgálhat. A hajtásokat ritkítsuk, semmilyen visszavágást ne végezzünk a nyár folyamán. A hajtásvisszametszés az évjárattól, fajtától és a hajtás helyzetétől függően „kiszámíthatlan” erősségű növedékeket eredményezhet.

– Fontos teendő a sérült, beteg ágak, hajtások eltávolítása is.

 

A meggy zöldmetszésére augusztus vége a megfelelő időszak.

– Azok a fajták, amelyek zömében hosszú termővesszőkön teremnek, metszés nélkül az évek során hajlamosak a felkopaszodásra. Az ilyen fajták az első éves vesszőkön a termés mellett egy főhajtást fejlesztenek csak (pl. cigánymeggytípusok, idősebb korban az Érdi bőtermő, Debreceni bőtermő, Pándy).

– A fiatal fák csak kisméretű metszést igényelnek, és a fő termőkorban is elegendő egy közepes mértékű ritkítás, hogy erős új hajtások fejlődjenek, a gyümölcsnagyság és terméshozam között pedig kedvező egyensúly alakuljon ki. Az ez évi hajtásokat kb. a felére vágjuk vissza, és ritkítsuk is őket.

– A 8–10 évtől nem tanácsos engedni, hogy a meggy koronája nagyobbra nőjön. A vezérágak csúcshajtását ezért minden évben az előző évi fás részig vágjuk vissza. Az erősebb vagy felső ágnál egy középerős vagy gyenge, lefelé irányuló hajtásig, a gyengébb vagy alsó ágnál egy középerős vagy gyenge, felfelé irányuló hajtásig metsszük le. A konkurens és az ágak felső részén növő ostorhajtásokat folyamatosan el kell távolítani.

– Elhanyagolt, metszetlen meggyfák felkopaszodott ágakkal és elvadult ostorhajtásokkal csak abban az esetben fiatalíthatók, ha a törzsük és ágaik egészségesek. A visszavágás az ágak hosszának 50 %-át érinti (erős fiatalítás). Ezen kívül az elöregedett, kopasz ostorhajtások mérsékelt ritkítása is szükséges. A kivágandó, csüngő vesszők eltávolítását 2–3 évre osszuk el, hogy ne legyen túl nagy a terméskiesés és hajtásnövekedés.

– A monília által károsított, leszáradt hajtásokat, ágrászeket távolítsuk el, és semmisítsük meg.

Az őszibarack különösen zöldmunkaigényes gyümölcsfaj. A munkák szinte az egész vegetációban végezhetők. A nyárvégi ritkítás során távolítsuk el tőből a sűrűn elhelyezkedő vagy rossz helyzetben álló hajtásokat, a beteg és barackmollyal fertőzőtt ágakat, valamint a letermett vesszőket. A visszametszésnek is nagy szerepe van, mert az erős növekedésű fáknál harmad-, sőt negyedrangú elágazódások is fejlődnek. Ezek vékonyak, sokszor be se érnek. A visszametszés hatására a másodrendű hajtások jól fejlődnek, és beérnek.

A meghagyott vesszők a jobb fény- és tápanyag-ellátottságban gyorsabban, biztosabban érnek be, így a virágrügyek, amelyek a következő év termésének alapját képezik, szépen ki tudnak fejlődni. Termésfokozó hatása miatt az augusztusi zöldmetszés a télivel szemben kifejezetten ajánlható.

(sz-balt arch)