Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A gyümölcsfák nyári metszése a téli-tavaszi metszéshez viszonyítva kevésbé radikális, ugyanakkor számos előnnyel jár a fák egészsége és a termés minősége szempontjából. A zöldmetszésnek is nevezett módszert ebben az időszakban lényegesen előnyös környezeti és termesztéstechnológiai szempontok alapján érdemes alkalmazni.
Az ilyenkor elvégzett ritkítással jelentősen javíthatjuk a lombkorona fényviszonyait. A sűrűn elhelyezkedő ágak ugyanis gátolják a fény bejutását a korona belsejébe, ezért arányos eltávolításukkal kedvezőbb feltételeket teremtünk a gyümölcsök megfelelő minőségének, ízének és színének kialakulásához. Ebben az időszakban jól láthatók és eltávolíthatók a felesleges, termést nem hozó, jövőre sem perspektivikus hajtások, így a fa az energiáit a meglévő gyümölcsök nevelésére fordíthatja. Mivel csökken a lombozat, és a fa kevesebbet párologtat, így egyrészt a fa vízigénye is kevesebb lesz, illetve a gyümölcsfa ezáltal több vizet tud biztosítani a termés növekedéséhez. A szellős lombkoronát jobban átjárják a légáramlatok, így gyorsabban szárad eső után is, ami csökkenti a gombás betegségek (pl. monília, varasodás) kialakulásának és terjedésének a kockázatát.
A nyári metszést elsősorban a csonthéjas gyümölcsfákon (kajszi, cseresznye, meggy, szilva), valamint az alma- és a körtefák esetében (magasabb hőmérsékleten is) el lehet végezni. A nyári metszés segíti a sebek gyorsabb gyógyulását. A metszés időpontja elsősorban a gyümölcsfajoktól és a termés érésétől függ. Általában július elejétől augusztus végéig végezhető. A csonthéjasokat nyáron általában a termés betakarítása után július — augusztusban metszik. Az alma és körte esetében a nyári metszés inkább kiegészítő jellegű. Főleg augusztusban végzik, amikor a hajtásnövekedés már lelassult. A cél a korona szellőztetése, a fényviszonyok javítása és a termőrügyek képződésének elősegítése.
A nyári metszés során elsősorban a függőlegesen felfelé törő, erőteljes vízhajtásokat távolítjuk el, amelyek nem hoznak termést, és csak sűrítik a koronát. Feltétlenül tőből távolítsuk el őket.
Ugyancsak eltávolítjuk a belső, sűrűsödést okozó ágakat, amelyek befelé nőnek, keresztezik egymást, vagy túlságosan sűrítik a korona belsejét, akadályozzák a fény bejutását.
El kell távolítani a beteg, sérült vagy elszáradt ágakat, valamint a letermett, elöregedett termőrészeket is. Különösen érvényes ez a csonthéjasokra, ahol az elöregedett termőrészek már nem hoznak termést. Az alma és a körte esetében hatékony hajtásválogatási módszer, hogy a még zöld, nem elfásodott hajtások végét visszacsíphetjük (általában 2-3 levélre), hogy megállítsuk a növekedésüket és ösztönözzük a termőrügyek képződését.
A metszés során ügyeljünk rá, hogy mindig fertőtlenített metszőollót használjunk, és mielőtt egy újabb fát kezdünk el metszeni, mindig fertőtlenítsük le újra, nehogy valamilyen fertőzést vigyünk át egy fáról a másikra. Egyúttal a metszési sebeket is kezeljük. (sz)
