A flamand óriás nyúl

A flamand óriás nyúl igen nagytestű, súlyos fajta, tetszetős, arányos, kompakt testfelépítésre törekedtek a kitenyésztői. Az alsó súlyhatár átlagosan 6 kg, felső határ nincs, de azért a 10 kilós példányok nem a standard szerint kezelhetők. A túlsúlyos példányokat nem nagyon díjazzák a kiállításokon, hisz ez valamiféle rendellenességet, fajtakeveredést mutat. Másik fontos külső tulajdonsága az igen hosszú, V alakban elálló füle. Akár 19 centiméteresek is lehetnek, de az újabb standard szerint már elfogadott a 22 cm-es fülhosszúság is. A flamand óriás nyúl eredeti színe a vadas, szürke, homokszínű, legalábbis a régi feljegyzések szerint. Később más színekben is megjelent ez az impozáns fajta (fekete, kék, kék-vadas, sárga stb.). Mindig az adott ország elfogadott fajtaleírása határozza meg, mely színeket fogadják el. A 2006-os lipcsei Európa-kiállításon a klasszikus színek mellett fekete, kék, kék-vadas, sárga és fekete-cser színű flamand óriás nyulakat is bemutattak. Általában békés, nyugodt természetű állatnak írják le, de ekkora testtel nemigen tudna futkosni.

Napjainkban Nyugat-Európában újra fellendült a tenyésztése, bár méretei miatt nagyobb tér kell neki. A flamand óriás nyulat szinte a fajta kialakulását követően exportálták a világ minden tájára. Az országonkénti nyúlállománnyal való keveredése, egyes különleges színek vagy testformák favorizálása során új óriásnyúlfajták jöttek létre sok országban. Például a német szürke óriás nyúl, a brit óriás nyúl, a fehér óriás nyúl, a német tarka óriás nyúl. A bakok tömege meghaladja az 6,5 kg-ot, az anyáké a 8 kg-ot. A kiállítási példányok általában 7,5 kg súlyúak, de néhány elérheti a 9,5 kg-ot is. A legtöbbször mégis inkább a testalkatuk, nem pedig a testtömegük tesz jó benyomást a pontozóbírókra. A tömegnek ugyanis jó felépítéssel kell párosulnia, nem lehet egyszerűen elhízottság következménye. Ha a túlsúlynak bármilyen nyomát felfedezik egy példányon, az pontveszteséggel jár az elbíráláskor.

A hazájában Vlaamse Reusnak hívott fajtát Gent környékén tenyésztették ki az 1850-es években. Az első tenyészetekben a homokszínű és az acélszürke példányok voltak uralkodók. Ma már sokkal több színváltozat létezik, de ezek közül nemzetközi kiállítási körökben csak néhányat ismernek el. Nemrégiben a piros szemű fehér flamand óriások népszerűsége nőtt meg, amelyek valamivel kisebb termetűek, mint a színes példányok. A flamandok tenyésztési célból az extra testnagyságot tűzték ki célul, a németek az extra húshozamra fektették a hangsúlyt. Németországban 1880-ban jelent meg a fajta. A négyhónapos példányok 3-3,5 kg súlyúak. A megengedett legkisebb súly 6 kg, testhosszúsága 60–70 cm. Vannak köztük keskeny, kevés izomzatú, és zömök, telt gerincű, feszes kötésű, mély és széles mellkasú példányok. Hústermelésre mindenképpen a zömök testalkatú fajták az alkalmasabbak.

Testük megnyúlt, masszív, hengeres, de széles és mély a mellkasuk. Hátuk széles, izmos, gerincvonaluk egyenes, faruk jól lekerekített. A farok egyenes állású. Törzsük akkor arányos, ha a törzs hossza a szélesség háromszorosa. Erős, csontos váz és szerkezet jellemzi. A végtagok a testhez simulnak, a mellső lábak erősek és egyenesek, a lapocka jól zár. A hátsó lábak erőteljesek és egyenesek, a testtel párhuzamosak. A combok izmosak, a testhez szorosan záródnak. A fej erőteljes, széles homlokkal és pofákkal. A fejforma utal az egyed ivarára: a baké erős, széles, a nőstényé finomabb, hosszúkás. A szem a fajtára jellemző. A nyak rövid. A fej szinte átmenet nélkül illeszkedik a törzshöz. A toka ritkán megengedett. Ha mégis, akkor kicsinek kell lennie. A fajta fontos külső tulajdonsága az igen hosszú fül. A fül hossza kb. 19-20 cm. Ez általában mintegy 1/4 része a test hosszának. A fülek 40–45 fokos szöget szárnak be, húsosak, erősek, szőrözöttek, lekerekítettek és V alakban felfelé állnak. A szőrzet minőségének vizsgálatakor annak hosszúságát, tömöttségét, finomságát, rugalmasságát, arányát bírálják. A pehelyszőr színét is elbírálják. A hason a szőrzet lehet fehér, vagy a koronaszőröknél valamivel világosabb, de mindenképpen pontosan meghatározható. A német óriás fajtánál vizsgálják a szőrszínt és a rajzolatokat. Bírálatakor az alapszínt, a rajzolatokat, az intenzitást és idegen szőrszálak megjelenését vizsgálják. Nagyon fontos az óriás fajtánál az elfogadott színek tisztasága, jól elhatároltsága, a hát, valamint a fülek, és a hasi tájék meghatározott színe. A fajta értékelhető tulajdonságai: az óriás nyulak népes almokat fialnak, de gyenge a nevelőképességük. Egyedülálló viszont a növekedési erélyük. Az elválasztás és a 12 hetes kor között naponta több mint 50 gramm súlygyarapodásra is képes. 12 hetes korukban már meghaladják a 3,5 kg-ot is. Általában békés, nyugodt vérmérsékletű nyúlfajta, de ha rossz körülmények között tartják, előfordulhat, hogy ideges lesz, és támad. A hústermelésen kívül házi kedvencként is szívesen tartják.

-pint-

 

 

About jogazda.com

Cikkajánló

Megjelent a Jó Gazda októberi száma

Az őszi kerti teendők összefoglalója mellett a Jó Gazda októberi száma részletesen ismerteti a rebarbara őszi szaporításának …