A borostyán

Tekintsünk bele egy kicsit az etnobotanikába (ez a tudomány tárgyalja a növények és az emberek kapcsolatát), hogy mit is mond a borostyánról, amely megosztja a nézeteket erről a kúszó cserjéről. Mert vannak, akik kedvelik, de vannak, akit kimondottan tartózkodnak tőle. Ezzel kapcsolatban leírták, hogy sokan úgy tartják, ahol borostyán fut a falakon, ott a lakóknak nem kell tartaniuk a boszorkányoktól, mert megvéd a gonosztól. Mások szerint a házba bevinni nem tanácsos, mert ott bánatot okoz, sőt a hajadon lányok férjhez menési esélyeit is rontja. Sokak szerint ez a növény a temetők növénye, ahol sírokat díszítenek vele, mivel szerintük ez a növény köti össze ezt a világot a túlvilággal. Régebben pedig úgy tartották, hogy a borostyán az örök élet, a halhatatlanság, a barátság és a hűség szimbóluma.

Egy kis botanika

Jelenleg a tudomány 21 fajt és két hibridet sorol ebbe a nemzetségbe. Nálunk a kertészetekben két fajjal találkozhatunk, a Kanári-szigeti borostyánnal és a közönséges borostyánnal, ez utóbbi a mi erdeinkben is őshonos. Ebbe a nemzetségbe tartozó fajok kúszó növekedésű örökzöld cserjék. Többnyire a nyirkos, sziklás, erdős tájak növényei. Hajtásaikon kapaszkodó léggyökerek találhatók, melyek segítségével a fákra tapadva a magasra kúsznak, vagy a fák közti talajt takarják be, ahol legyökeresednek. Leveleik fogasak, bőrneműek. Megfelelő körülmények között az idősebb növényeken termő hajtások fejlődnek. Ezek a hajtások nagyon eltérőek a fiatalkori hajtásokhoz képest, ugyanis ezek sűrűn elágazó, bokros növekedésűek, dús lombúak, leveleik nagyobbak, alakjuk tojásdadok, ép szélűek. Virágaik kicsik, zöldes fehérek a hajtásvégeken, ernyős virágzatban nyílnak. Termésük fekete színű, borsó nagyságú, kevés magvú bogyó.

A borostyán, mint dísznövény

Cserepes dísznövényként használt borostyánok a vad fajok fajtái, változatai. Ezek főleg a levelek különböző színezettségével térnek el az eredeti fajoktól, emiatt annyira közkedveltek. A tarka levelű fajták a törzsfajokhoz képest sokkal igényesebbek. Ahhoz, hogy a leveleik színezettsége szép legyen, több fényre van szükségük. Teleltetésük sem egyszerű, ugyanis nem tűrik a fűtött szobát, ahol leveleik színezettsége kifakul, leveleik leszáradnak, majd lehullnak. Ezeket a fajtákat csak nagyon enyhén fűtött világos szobákban, ablakok közelében tudjuk jól teleltetni. Nyáron tartsuk őket a kertben, félárnyékos helyen, a cseréppel együtt süllyesszük növényeinket a talajba. Hajtásaiknak készítsünk támasztékot, ugyanis a talajon kúszók legyökeresednek. Fontos a rendszeres öntözés, nem szabad, hogy talajuk kiszáradjon. A kiszáradt talajon leveik sárgulnak, lehullnak. Átültetésük legmegfelelőbb ideje a tavasz, ehhez használjunk komposztföldet.

Szabadban dísznövényként főleg az eredeti fajokat használjuk. Ezek a fajok talajban nem válogatósak, de legszebben a kissé meszes, agyagos talajban fejlődnek. Talajuk legyen tápanyagokban gazdag és nedves, de nem tartósan vizes. Amiről nem szabad megfeledkeznünk, hogy ezek a növények legjobban a félárnyékos helyet kedvelik. Némely tarka levelű fajta is alkalmas szabadföldi kiültetésre. Ezek tűrik a rövidebb ideig tartó napsütést is, vagyis enyhe félárnyékos helyet találjunk nekik. A tarka levelű fajták talaja legyen tartósan nedves. Ezek a talaj nedvességére igényesebbek, mint az eredeti fajok.

A borostyánok díszkerti alkalmazásakor számolnunk kell azzal a ténnyel, hogy ezek a növények igazi fejlődésnek a kiültetéstől számított néhány év múlva indulnak, amikor is igazán jól és erősen begyökeresedtek.

A borostyánok jól tűrik a metszést és az alakítást. Alakító metszéskor eleinte használjunk intenzív metszést, hogy a növény minél több hajtást hozzon. Az alakra metszett növény jól és gyorsan bebokrosodik. A kívánt alak elérése után már csak annyira metsszünk, hogy az alak megmaradjon.

Szaporítása

A borostyán szaporítása különböző módon történhet. Legegyszerűbb módja a szaporításnak a dugványozás. Ezt a vegetációs időszakban bármikor elvégezhetjük. Erre a célra a fiatal hajtások a legmegfelelőbbek. Szaporításának másik módja a fásdugványozás, amely augusztus végén vagy szeptemberben esedékes. Mindkét esetben úgy daraboljuk fel a hajtásokat, hogy azokon 3-4 levél maradjon. Az alsó leveleket eltávolítjuk, majd az így elkészített dugványokat ládába, szaporítóközegbe duggatjuk. Ezután az állományt beöntözzük. Télen a begyökeresedett hajtásokat tartsuk világos, de hűvös helyen. Tavasszal a kész növényeket cserépbe ültetjük.

Ezeket a növényeket szaporíthatjuk bujtással is. Ilyenkor a hajtásokat rögzítsük a talajhoz, majd amikor azok begyökeresednek, leválasztjuk a kész növényeket az anyanövényről.

A nálunk használt fajok

Kanári-szigeti borostyán (Hedera canariensis)

Hazája a Kanári-szigetek és Észak-Afrika erdős tájai. Hajtásai pirosasak. Levelei nagyok, karéjosak zöldek. Fagyérzékeny, ezért nálunk kültéri ültetésre nem alkalmas, de cserepes növényként kiváló. Szobanövénynek a tarka levelű változatait használjuk. Legismertebb fajtája:

Variegata – fehértarka kanári borostyán, levelei gyengén karéjosak, szív alakúak, rendszeres, de nem túlzott öntözést igényel, télen tartsuk mérsékelten meleg, világos, de száraz levegőjű helyiségben.

Közönséges borostyán (Hedera helix)

Árnyékkedvelő, örökzöld növény, hazája Európa és a Kaukázus. Kúszó hajtásai csillagszőrösek, levelei tenyeresen karéjosak, sötétzöldek, fehéres erezetűek. A kertek árnyékos, fák alatti területeinek kitűnő gyeppótló növénye. Sok fajtája van, amelyeket leginkább cserepes dísznövényként használunk, de némely fajtája a kertnek, esetleg a sziklakertnek is szép dísze. Néhány fajtája:

Arborescens – borostyánbokor, nem kúszó növekedésű, elágazó ágú dús bokor, kiültetve nélkülözhetetlen számára a napos hely.

Conglomerata – fodros levelű törpeborostyán, csak cserepes tartásra való.

Crispa – különlegesen fodros levelű fajta.

Glacier – fehértarka borostyán.

Goldherz – aranyszív borostyán, levele közepe élénksárga.

Marmorata – levelei márványos sárgás-zöldes-tarkák.

Minima – kis levelű borostyán, gyenge növekedésű.

Pedata – fehér erű borostyán.

Sagittaefolia – nyilas levelű borostyán, levelei nyílhegyszerűek.

Tévhit a borostyánnal kapcsolatban

A köztudatban elterjedt, hogy ezek a növények parazita életmódot folytatnak, és elpusztítják a fákat. Ez azonban tévhit. A borostyánok a fákat kimondottan csak mint támasztékot használják. Gyökereik nem fúródnak be a fák kérgei alá, vagyis a fákból tápanyagot sem vonnak el. Problémát csak a nehéz, idősebb egyedek okozhatnak, amikor a fák ágai letörnek a súlyuk alatt, némely esetben akár ki is dőlhet a fa.

Kép és szöveg: Farsang István