Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A zöldségfélék telepítésekor a háztáji kertekben is érdemes betartani az alapvető vetési és ültetési szabályokat. Egyik fontos szempont a vetés mélysége, amely általában a mag átmérőjének a négy-ötszöröse is lehet. Ugyanakkor száraz, vagy nagyon laza talajba ennél sokkal mélyebben, viszont csapadékos időben vagy erősen kötött talajon ennél jóval sekélyesebben is lehet vetni. A vetés mélysége apró magok esetében általában 1-3 cm (sárgarépa, petrezselyem, hagyma, saláta), közepes magoknál 2–4 cm (uborka, retek, cékla, tök), nagy magvúaknál 4–6–7 cm (borsó, bab). A vörös- és lilahagyma, valamint a fokhagyma „tavaszi” gerezdjei 4–6 cm mélyre duggathatók. A gyöngyhagyma vetésmélysége 5–7 cm, és kissé sűrű legyen, mert így kapunk egyenletes nagyságú méretet.
A túl korai magvetés, vagy erősen hűvös, csapadékos időben történő vetés szintén a vetési hibák egyike. Főleg borsó, uborka, tök és bab esetén veszélyes.
A sorba vetés egyik legfőbb előnye, hogy a vetett mag mennyisége ilyenkor jól ellenőrizhető. A takarás, vagyis a takaróföld vastagsága pedig a kellő sortávolságokban húzott vetőbarázdák mélységével jól szabályozható. Keléskor, az egymás szomszédságában kelő magvak, egyesült erővel emelik a rájuk nehezedő takaróföldet, ezért kevesebb csíra pusztul el a befulladástól.
A levegőhiány miatt megtörténhet, hogy a túl nedves – ragadós, szalonnás talajokon nem kelnek ki jól a magvak. Ha viszont drazsírozott magot vetettünk, akkor azt is figyelembe kell venni, hogy a talajnak több nedvességre van szüksége, mert először a drazsírozás anyaga szívja magába a vizet és csak utána a mag.
Elkerülhető az öntözés miatti talajcserepesedés, ha a talajt a kelésig nedvesen tartjuk, és nedves papírral, zsákvászonnal, műanyag fóliával, illetve jó nedvességtartó komposztréteggel, homokos földdel fedjük a vetés helyét. A frissen elvetett magokat ne locsoljuk, mert akkor sáros lesz a föld. Inkább a földet nedvesítsük be az ültetést megelőzően.
Áztatás vagy előcsíráztatás akkor célszerű, ha siettetni akarjuk a kelést, például megkésett vetéskor, vagy az elgyomosodás elkerülésére, illetve a korán támadó károsítók támadási idejének lerövidítésére. A vetés előtt a magokat 6–8 órán át kell vízben tartani, a csíráztatási hőmérsékleten. (sz)
