Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A termő fák metszését a következő sorrendben végezzük: a száraz, beteg ágak levágása, koronaritkítás és ifjítás. Távolítsuk el tehát a sérült, a félig vagy teljesen elhalt vesszőket, gallyakat, ágakat. Csonkokat ne hagyjunk, mert ezek nehezen, rosszul vagy egyáltalán nem forródnak be. Az ágakat tőből úgy fűrészeljük le, hogy az ágak tövén levő ún. ággyűrű megmaradjon, mert a túl mélyen levágott helye is nehezen gyógyul, könnyen beszáradhat és korhadásnak indulhat. Fűrészeléskor nagyon ügyeljünk, nehogy az ág, a gally lehasadjon. Ezért a vastagabbak lefűrészelésekor először az ágat alulról 3-4 cm-re fűrészeljük be, és csonkot visszahagyva vágjuk le a száraz, sérült részt. A csonkot csak ezután vágjuk le szakszerűen.
A ritkítás során vágjuk, fűrészeljük ki a túl sűrű fakoronából az elöregedett, felkopaszodott ágakat, gallyakat, a befelé növő, az egymást érintő, fedő és keresztező vesszőket. Az elhanyagolt koronát egy év alatt nem szabad teljesen kiritkítani. Ilyenkor a ritkítást több éven keresztül fokozatosan végezzük el.
Január végén megkezdhető a ritkító metszés az almatermésűeknél – alma-, körtefákon – a csonthéjasok közül pedig később a szilvafákon. A cseresznye, meggy, kajszi ritkítómetszését helyesebb ősszel elvégezni. Az őszibarack metszését viszont későbbre helyes halasztani, amikor a fagyok már elmúltak. Ilyenkor télen ugyanis még nem lehet az esetleges fagykárt (az érzékeny őszibaracknál gyakran előfordul) megállapítani, illetve további fagykárt okozó lehűlésekre is lehet számítani. Ezért előfordulhat, hogy a korai metszés következtében csak kevés ép rügy marad a fákon. Az őszibarack metszését legújabban bizonyos veszélyes kórokozók fertőzésének elkerülése céljából, a rügypattanás utáni időszakban javasolják a szakemberek.
A héjasok, a dió és mandula metszését a fagyok megszűnése után célszerű elvégezni.
