Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A búza legfontosabb gombás eredetű betegségei
A hatékony és gazdaságos búzatermesztés alapja az egészséges növényállomány, amelynek elérése érdekében az ajánlott termesztéstechnológiai lépések betartása mellett az állományok esetleges betegségeinek megelőzésére illetve a fellépő tünetek alapján azok növényvédőszeres kezelésére is nagy figyelmet fordítanak. Ennek hatékonysága nagyban függ a tünetek pontos beazonosításától és a kezelés időpontjától is. A legismertebb gombás eredetű betegségek az alábbi jegyek alapján ismerhetők fel.
A lisztharmat a búza egyik legjelentősebb betegsége, amely a leveleken először apró vattaszerű csomókban, vagy sárgásbarna foltokban jelentkezik, később ezekből szürkésbarna felületű képződmények alakulnak, amelyek a további fertőzés forrásai. Az erősen fertőzött levelek fokozatosan sárgulnak, majd idő előtt elhalnak. A lisztharmat komoly károkat okozhat az állományban, főleg ha az túlságosan sűrű, tápanyaghiányos, esetenként túl korán lett elvetve, és a fajta is hajlamos a fertőzésre. Megelőzésre a rezisztens fajták termesztése, az optimális vetéssűrűség betartása és optimális tápanyagellátás ajánlott. a megelőzésre és nagyobb mértékű elterjedésekor gombaölő szeres kezelést alkalmaznak.
A búza másik veszélyes betegsége a fuzáriumos fertőzés, amely elsősorban a gabona minőségének romlásával okoz jóvátehetetlen károkat. A fuzáriummal fertőzött gabona ugyanis élelmiszeripari felhasználásra egyáltalán nem engedélyezett, s a takarmányozásban is komoly problémákat okozhat. A betegség elleni védekezés összetett feladat, amelyben éppúgy szerepe van a helyes vetésforgó alkalmazásának, a tarlómaradványok rendszeres leszántásának mint a megfelelő időben elvégzett gombaölő szeres kezelésnek. Ennek alapja, hogy a virágzáskori kezelés során el tudjuk érni a kalászok megfelelő lefedettségét, így joggal számíthatunk arra, hogy sikerül megvédeni az állományt és a termést a fertőző gombabetegség ellen.
A levél száradását okozó kórokozók közül a búza helminthospóriumos levélfoltossága és a szeptóriás levélfoltosság a legjelentősebb. A helminthospóriumos levélfoltosság elsődleges fertőzésének hatására áprilisban az alsó leveleken barna színű foltok jelennek meg. Később, a másodlagos fertőzés során kialakult tünetek jellegzetesek: a levélen sötétbarna folt, amely körül a gomba mérgező anyagai miatt sárga gyűrű látható. A betegség végső stádiumában a levelek a csúcstól kiindulva elszáradnak. A kalászon a tünetek ritkán jelennek meg.
Hasonló tüneteket láthatók a szeptóriás betegség esetén is, de a két kórokozó megfelelő eszközök segítségével jól elkülöníthető. Nedves, 20 C° feletti hőmérséklet esetén a kórokozók járványt okozhatnak, ami komoly termésveszteséggel jár. A kórokozók ellen két védekezéssel lehet jó védőhatást elérni. Az első kezelést a szárbaindulás és a kétnóduszos állapot között, de legkésőbb a zászlós levél megjelenéséig, a másodikat kalászhányás végén, a virágzás kezdetén végezzük el.
A rozsdabetegségek közül a szárrozsda, a vörösrozsda és a sárgarozsda jelentős. A leveleken különböző színű gombatelepek láthatók. A rozsdagombák terjedése rendkívül gyors. A zászlós levelet (a legfelső levél) már korán, a tejes érés kezdetén teljesen leszáríthatják, jelentős termésveszteséget okozva. A kezeletlen állományban nagyon nagy károkat okozhat.
A megfelelő kezelések érdekében szükséges a betegség tüneteinek pontos felismerése. Az őszi árpát úgyszintén veszélyezteti a lisztharmat és a barnafoltosság, a fertőzések további terjedésének megakadályozása érdekében főleg a vetőmagnak termesztett állományok kezelését kell időben és hatékonyan elvégezni. (sz- mh)
