Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A pulykák háztáji feltételek közötti tartásával kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Egyesek úgy tartják, hogy nevelésük sok gonddal jár, mivel főleg kiskorukban az állatok nagyon kényesek, mások viszont úgy vélik, elegendő néhány alapvető gondozási szabályt betartani, így a pulykák könnyen felnevelhetők.
Ilyen alapelv, hogy pulykatenyésztéssel ott érdemes foglalkozni, ahol nagy, szabad területek, kifutók állnak rendelkezésre. Ezek a szárnyasok a szántókon, répaföldeken azzal is hasznot hajtanak, hogy összegyűjtik a káros rovarokat.
A pulykák tenyésztése során a fiatal állatok kezdeti gondozása okozza a legtöbb problémát, mert a pipék kezdetben ügyetlen és igen kényes állatkák. Amikor a kispulyka kibújik a tojásból, igen rosszul lát, és a naposcsibékhez képest kissé ügyetlenebb. Ezért a legjobb, ha fekete fóliát vagy hullámpapírt teszünk alájuk, hogy így könnyebben észrevehessék a világosabb színű takarmányt. Az is hasznos, ha minden egyes apróság csőrét bedugjuk a vizes edénybe, hogy megtanuljanak inni. Ugyanakkor a vizet soha ne tegyük az infralámpa közelébe, hanem attól a lehető legtávolabbra. A kelés után 24 óráig célszerű a kotló alatt hagyni, majd kellően meleg helyen kell elhelyezni őket. Más napos baromfikhoz képest a pulyka nevelésénél magasabb hőmérsékletre van szükség. A legkedvezőbb, ha 20-21 fokos helyiségben 35-37 °C-on tartjuk őket. Megjegyzendő, hogy a természetes körülmények között tartott pulykakotlók általi tartás eredményesebb, a legtöbb helyen ezt a módot választják. A pulyka igen jól költ és nevel, éppen ezért más tyúkfajták keltetésére is jól használható.
A pulykapipék takarmányozásánál ugyanúgy járunk el, mint a napos csibéknél, tehát az első héten napjában 2-3 óránként etetjük őket. Megtörténik, hogy eleinte nem akarnak enni,ilyenkor segítséget jelent, ha a pipékhez egy-két naposcsibét helyezünk, amelyektől megtanulnak enni is. A kis pulykák rendkívül gyorsan fejlődnek, ezt a takarmányozásnál is figyelembe kell venni, és mindent el kell követni, hogy a gyors fejlődéshez a megfelelő táplálóanyagokat megkapják. A fehérjetakarmányokról sem szabad megfeledkezni, éppen ezért már az első napokban túrót és keményre főtt tojást szoktak etetni velük. A második héttől kezdve állati eredetű takarmányokkal is biztosítsuk a fehérjeszükségletet, ebből 20-25%-ot tegyünk a keverékbe. Amikor a pulyka bőrképletei, azaz a bibircsókok előtűnnek, az állatok gyakran belázasodnak. Ilyenkor különösen kímélni kell őket a lehűléstől.
A pulykák nevelésekor nagy szerepet játszik a természetszerű tartás. A kis pulykák rendkívül élelmesek és fáradhatatlanok a takarmányok gyűjtésében. Ezt az adottságot ki kell használni, így a pulykanevelés lényegesen olcsóbbá tehető. Elhelyezésük tekintetében igénytelenebbek a tyúknál, a száraz, jó levegőjű, léghuzatmentes ólat kedvelik. Az elhelyezhető pulykák száma négyzetméterenként 2-3. Hálóhelyük fontos felszerelése az ülőrúd, amit 120-150 cm magasan helyezünk el.
A pulykákat levágásuk előtt hizlalásra fogják. Előbb fokozatosan leszoktatják őket a kifutóra való járásról, majd egyre szűkebb helyre zárják be, míg a hizlalás utolsó hetében már ketrecbe tartják az állatokat, noha még akkor is engedélyezünk számukra naponta egy kis mozgást. A hizlalásra legjobb takarmány a kukorica, emellett különféle darák, korpa, gumós takarmányok, zöldeleség, fölözött tej is használható. Nálunk leginkább a bronzpulyka tenyésztésével foglalkoznak, ez nagytestű, edzett fajta. A tojók súlya 5-7 kg, a kakas súlya 10-12 kg közötti. (sz)
