A háztáji kertekben és az ültetvényekben az egész vegetáció alatt, sőt a téli időszakban is nagyon sok sérülés keletkezhet a gyümölcsfákon. Egyrészt az ágak, gallyak különböző sérülése, letörése roncsolódása miatt, másrészt a téli hidegben erős napsütés hatására a fák törzsének napsütötte, délkeleti részén fagyfoltok is keletkezhetnek. Ezeken a kéreg elhal, és az alatta levő háncs és a kambium is károsodhat. A nagy fagyban előfordul, hogy a kéreg hosszában is megreped. Néha a kapa, a tárcsa vagy más talajművelő eszköz helytelen használatakor is megsérülhet a fák törzse és súlyosabb esetben a fatestig érő sebzés keletkezhet. A talaj felszíne alatt a fák gyökérnyakát az egerek vagy a pockok, a föld feletti kérget a nyulak rághatják meg, az ágakról az őzek a szarvuk dörzsölésével nyúzzák le a héjat.
Ugyanakkor a fák kezelése, metszés során is nagyon sok nyitott sebfelület keletkezik. Ezeket ajánlott lehetőleg közvetlenül a keletkezésük után valamilyen sebkezelő anyaggal lefedni. A sima metszési felületen a sebkallusz fejlődése ugyan hamarabb megindul, de még így is hosszú ideig, gyakran évekig fertőződhetnek. A nyitott fatestet elérő sebzések a csapadéktól átnedvesedve kedvező feltételeket teremtenek, szinte kaput nyitnak a taplógombák fertőzésének. Egyes taplógomba fajok az élő növények már elhalt részein a kérgen élnek és azok kémiai lebontását „revesedését” viszik végbe. Ennek következtében csökken a fák szilárdsága, állékonysága. Más taplógomba fajok a fák élő szöveteit is elpusztítják, és ezzel megakadályozzák a gyökéren felvett, vízben oldott tápanyagok és asszimiláták szállítását. Ez kezdetben csökkent növekedést, csúcsszárasodást, majd az egész fa elszáradását okozza. Nagyon sok taplógomba egész életében szaprofita, azaz az elhalt, kivágott vagy kipusztult fa korhadását okozza. Ezeknek nincs növényvédelmi jelentőségük. Az élő fákat megtámadó parazita és az elhalt faanyagot lebontó szaprofita taplók szétválasztása, a fertőzöttség korai felismerése és a fajok meghatározása rendkívül nehéz. E gombák ugyanis a fák belsejében, a micéliumokban rejtve élnek anélkül, hogy, a fatörzs felszínén jól látható, jellegzetes termőtestet fejlesztenének. Egyes fajok a termőtest képzéséhez csapadékos, nedves, párás mikroklímát igényelnek, más fajok a parazita életmódban csak micélium alakban léteznek és csak a fa teljes elpusztítása után fejlesztenek termőtestet.
A farontó gombák, és így a taplógombák is a fák épp kérgén keresztül nem fertőznek. A fertőzést metszőollóval vagy fűrésszel visszük át egyik fáról a másikra, vagy a szél juttatja a termőrétegen fejlődő spórákat az átnedvesedő sebekre. A védekezésben fontos a megelőzés. Óvjuk gyümölcsfáinkat a sérülésektől. A fiatal fákat törzsvédővel óvjuk a nyúlrágástól. A talajművelő eszközökkel óvatosan, előírásszerűen bánjunk. A mechanikai védekezés abban áll, hogy metszéskor a fertőzött ágakat a behasadt gallyakat az egészséges részig vágjuk vissza. A fagyfoltokat tisztítsuk ki éles késsel. Fontos a taplók testének eltávolítása, elégetése is. A metszések befejezése után fagymentes napokon permetezzünk réztartalmú gombaölő szerrel. (cs-arch)