Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A dió termésének feketedését több károsító okozhatja. A kórokozók közül elsősorban a baktériumos termésrothadás (Xanthomonas arboricola pv. juglandis – baktériová škvrnitosť plodov – 1. kép). A kórokozó a vesszők kéregrepedéseiben és a rügypikkelyek között telel át, ezért a megebetegedés tünetei már kora tavasszal megjelenhetnek a fiatal leveleken és hajtásokon és főleg a terméskezdeményeken. A termésen kezdetben apró vizenyős, majd egyre nagyobbodó, sötétbarna foltok keletkeznek. Később a foltok összefolynak és a termés nagy része elfeketedik. A magbél is részben vagy teljesen megbarnul (2. kép). A fertőzött fiatal termés idő előtt lehull, az idősebb öszzezsugorodva az ágvégeken marad.
A dió termésén a Gnomonia leptostyla nevű gomba is okozhat néhány miliméter nagyságú barna foltokat (3. kép). Ezek közepe később kifakul és rajtuk a kórokozó sötétbarna termőképletei jelennek meg. A dió gnomóniás betegsége (antraknóza orechov) általában nem okoz totális termésfeketedést és káros mértékben főleg a leveleken nyilvánul meg kissebb-nagyobb barna foltok formájában (4. kép). A kórokozó általában csak csapadékos években okoz nagyobb károkat. Az idén pl. termésfoltosodást csak elvétve okozott és a leveleken is csak a kiadós augusztus végi esők után jelent meg. A betek levelek később elsárgultak és korábban lehullottak. Ebben az esetben a fertőzés már nem befolyásolta a termés mennyiségét.
Ha dió termése június végéig egészséges marad és csak a nyári hónapokban kezd feketedni, a kártételt a nyugati dióburok-fúrólégy (vrtivka orechová – Rhagoletis completa) lárvái okozzák (5. kép). Amint az a kártevő tudományos nevéből látható, a nálunk elterjedt cseresznyelégynek (vrtivka čerešňová – Rhagoletis cerasi) közeli rokona. A kártevő rajzása június utolsó harmadában kezdődik és egészen szeptemberig eltarthat. a nyugati dióburok-fúrólégy nőstényei a tojásokat csoportosan a dióburok hélya alá süllyesztik. A kikelt lárvák a burokban járatokat készítenek (6. kép), a szövetek elkásásodnak, megfeketednek és rátapadnak a dió csonthéjára. A lárvák a magbélbe nem tudnak bejutni, mert júliusban a csonthéj már meg van keményedve, ezért a magbél rendszerint nem károsodik. A kifejlett lárvák a talajra vetik magukat, néhány centiméter mélységben bebábozódnak és áttelelnek. Júniusig a talajban maradnak és a hónap végén elkezdődik a legyek rajzása. A kártevőnek évente egy nemzedéke fejlődik.
Összegezve:
A dió termésfeketedését tavasszal (főleg csapadékos időben) a Xanthomonas arboricola pv. juglandis nevű baktérium, júliustól pedig a nyugati dióburok-fúrólégy lárvái okozzák.
Védekezés a dió xantomónászos és gnomoniás betegsége ellen a tavaszi hónapokban esedékes réztartalmú készítményekkel (pl. Kuprikol). Az első permetezést virágzás előtt, a másodikat elvirágzás után, a következőket – csapadékos időben – tíznaponként tovább folytatjuk.
A nyugati dióburok-fúrólégy elleni harcban a rajzás időpontjából indulunk ki. Mivel a rajzó egyedek már június végén megjelenhetnek, az első kezelést július elseje körül végezzük el és kéthetes időközökben legalább háromszor megismételjük. A rokon cseresznyelégy ellen engedélyezett készítményeket (Decis, Mospilan) használhatjuk felváltva.
A cseresznyelégy ellen bevált, ragasztóval bekent sárgalapokat is kiakaszthatjuk június második felében a diofák koronáiba. A fák alatt ajánlatos a talajt is felásni. A kártevő bábjai így mélyebbre kerülnek és ezzel megnehezítjük a legyek kirajzását.
Matlák György
a szerző felvételei
