Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A pohánkát (másnéven hajdina) mint mérsékelt égövi, rövid tenyészidejű, erőteljesen és gyorsan növekvő, kétszikű növényt az északi féltekén termesztik, főleg helyi fogyasztásra vagy árunövényként. Annak ellenére, hogy rendszertanilag nem sorolható a gabonafélék közé (a keserűfűfélék családjába tartozik), a magját mégis a gabonafélék helyettesítőjeként tartják számon. A termőhellyel szemben igénytelen, termesztése olyan területeken is gazdaságos, ahol a gabonaféléktől nem várható jó eredmény. Szántóföldi kórokozók, kártevők csak ritkán támadják. Ráadásul a rövid tenyészidő és a költséghatékony, extenzív termesztési mód, vonzóvá teheti a pohánkatermesztést az organikus és a hagyományos gazdálkodás számára egyaránt.
Termesztési feltételei (talaj-előkészítés, a magágykészítés és a vetésmélység is) megegyeznek a kalászos gabonákéval. A pohánka szinte minden talajon termeszthető, lazább szerkezetű talajok jobban megfelelnek az igényeinek, ha csapadékban nincs hiány, homokon is eredményesen termeszthető. Gyenge talajoknál hektáronkénti 50-60 kg foszfor és kálium adagolása ajánlott. A termesztésében teljes mértékben alkalmazhatók a gabonatermesztésben használt gépsorok.
Meglehetősen edzett növény, kórokozói, kártevői elhanyagolhatók, ezért növényvédelmet gyakorlatilag nem igényel. Vetésére – június elejétől július közepéig – ugyanazok az eszközök használhatók, mint a kalászosoknál. A pohánka a vetés után egy héten belül kikel, ezért a gyomirtással ritkán kell foglalkozni, mivel nagyon dús állományt nevel, így a gyors növekedésével a gyomokat is jól elnyomja. Az ötödik héttől az aratásig, folyamatosan virágzik, virágzatát a főszáron vagy az oldalágak végén fejleszti. Vízigénye nem nagy, de a növekedéshez egyenletes vízelosztást igényel. A beporzását rovarok végzik (méhek, poszméhek). A pohánka igen jó mézelő növény, a bő nektárkiválasztás és hosszú virágzási idő miatt kedvelt méhlegelő. A pohánka tenyészideje 90-130 nap, így a vetés után 3-4 hónappal el kell kezdeni a betakarítását, addigra a magvak legnagyobb része már beérett. Ilyenkor a pohánka szára még nedvdús, gyakran még nyíló virágok is találhatók a növényen, de a szár vörösödik és a felső levelek is lehullnak. Állományszárításra semmilyen érésserkentő szert nem szabad alkalmazni. Mivel hosszan és folyamatosan érik, és nincs deszikkáló szere, betakarítása esős időszakban problémát okoz. A begyűjtést tisztítás és lassú szárítás követi. Betakarítás után a termést azonnal tisztítani és szárítani kell, mert ha „bemelegszik”, csökken a szem használati értéke. A kitisztított magot maximum 40 °C-on szabad szárítani, vagy száraz, szellős helyen vékonyan ki kell teríteni, és naponta többször átforgatni, amíg a szem nedvességtartalma 13% lesz. A tisztítás során a síkrosta mellett gyakran szükség lehet szeparátor alkalmazására is. A termés nehezen hántolható, speciális eszközt igényel. A feldolgozás további lépése lenne a hántolás és őrlés. Gazdasági jelentőségét leginkább a kivételesen kedvező táplálkozás-élettani jellemzői adják. Az emberi szervezetre kifejtett sokoldalú, jótékony hatása alkalmassá teszi tápláléknövényként és gyógynövényként való felhasználásra egyaránt. A zöld növény a rutin (P-vitamin) gyógyszeripari előállításának alapanyaga.
A pohánka termesztése jól illeszthető a növénytermesztés struktúrájába, a vetésforgóba besorolva fővetésben és másodvetésben is sikeresen termeszthető.
A növénynek hőösszegtől függően 100–140 napra van szüksége a mag beérleléséhez, 60 napra egy tekintélyes zöldtömeg kifejlesztéséhez. Mivel utóbbi időtartam éppen megegyezik a másodvetés táblán tartásának kötelezettségével, nem csoda, ha viszonylag kedvelt összetevője lehet a zöldítésre alkalmas nyári magkeverékeknek. Nagy előnye, hogy – szemben a mustárral – nem rokona egyik előtte vagy utána következő termesztett fajnak sem, ezért a többi kultúrát veszélyeztető károsítói jelenleg nincsenek. A talajra igénytelen, ha a kelés jó volt, nagy zöldtömeget fejleszt, mire eljön a beforgatás ideje. Vagy hagyhatjuk kifagyni is, ha belvízre nem hajlamos, tavasszal könnyen művelhető a tábla. A vetéstől számítva a 45. naptól hosszan virágzik (még ősszel is), ami kiváló méhlegelővé teszi, ugyanakkor a mag a 75. naptól érésnek indulhat. Mivel a pohánka nagyon agresszív növény, ezért, ha a magját leforgatjuk, akkor hosszú évek múlva is gyomosítani fogja a táblát. Vagyis, ha elkéstünk a művelettel, akkor tilos leforgatni. Hagyni kell az elpergett magvakat ősszel kikelni, majd az első fagyok kitisztítják a táblát.
A pohánkát magjaiért és zöldtakarmányként is termeszthetik, betakarítását az alkalmazási módnak megfelelően kell elvégezni. A magokat tisztítani és szárítani kell. Zöldtakarmányként való felhasználás esetén a betakarítást a virágzás kezdetén kell elvégezni. Ideális zöldtakarmány, mert a szára nagyon lassan fásul, így sokáig megőrzi minőségét.
A korszerű élelmiszerek terjedése kapcsán kedvező tápanyag-összetételének köszönhetően a pohánkát újra felfedezték, fogyasztásának számtalan élettani és gyógyhatása van. Kiemelt tulajdonsága, hogy még azok is fogyaszthatják, akik más gabonafélékre érzékenyek, lisztallergiában szenvednek. Napjainkban a pohánkát nemcsak hagyományos formájában használják, hanem a pohánkalisztből kenyeret, süteményeket készítenek, sőt sört és whiskyt is gyártanak belőle. (sz-mhír, magro)
