Az idei szeszélyes tavasz ismét ráirányítja a figyelmet a méhlegelők telepítésének fontosságára. A méhek és a hasznos beporzók az áprilisi fagyok miatt nagyon fontos nektár- és pollenforrástól estek el. Életterük a jelenlegi mezőgazdasági gyakorlat miatt amúgy is egyre szűkül. S amíg a dotációs politika hathatós eszközökkel nem támogatja az agrártermelőket a virágzó sávok létrehozásában a parcellák mentén, addig változás e téren aligha várható. Sokat segítene a jelenlegi helyzeten, ha méhészek, kertészek, zöldövezet-fenntartók stb. több virágzó bokrot, fát ültetnének, folyamatosan virágzó méhlegelőket telepítenének, esetleg a kaszálást úgy ütemeznék, hogy megvárnák a legfontosabb mézelő növények elvirágzását, ezzel is segítve a hordást a tavaszi, valamint a júliusi-augusztusi hordásszegény időszakban. Még most se késő méhlegelőt telepíteni, a virághozó növények magjait elszórni. Viszonylag rövid tenyészidejű például a mustár (kiváló talajfertőtlenítő), a facélia, más néven mézontófű (nem mellesleg kiválóan gyéríti a fonálférgeket), vagy a pohánka, amellyel Béres József magyar feltaláló szerint távol lehet tartani a cserebogár pajorokat, főleg a gyümölcsösökben. Kiváló választás a bíborhere is, amely nitrogénmegkötő, kiválóan javítja a talaj szerkezetét és látványnak se utolsó.
G.A.