Legfontosabb feladatunk szeptemberben az atkairtás. Csak így lehet kifogástalan a méhek egészségi állapota, a megfelelő kondíció és a nyugodt telelés. A méheseket érintő problémák többsége, például a tél végi–kora tavaszi méhpusztulás, vagy a kaptárelhagyás épp a hiányos vagy rosszul elvégzett atkairtás következménye.
A megszokott eljárásokon túl kiválóan védekezhetünk az atkák ellen anyazárkázással is, amit szeptember 20-a környékén végzünk. A Neumann György nevéhez fűződő technológia legfőbb hozadéka – az atkapopuláció mérséklésén túl – az, hogy eliminálja a mezőgazdasági zöldítés negatív hatásait. Ha a petézést ilyen módon állítjuk le, jelentősen visszaesik a méhek érdeklődése az ősszel virágzó növények iránt. Ezért ahol a fagyokig virít a mustár, a facélia vagy a hajdina, és a nagy méhsűrűség miatt jelentős az állomány visszafertőződésének veszélye, ott mindenképpen ajánlatos megfontolni az anyazárkázás lehetőségét. Ezzel az eljárással elejét lehet venni annak, hogy a hosszú életű méhek még ősszel elkopjanak. Ha ugyanis késő őszig hordanak, akkor alakul ki a testükben a kellő vastagságú zsírszövet. Márpedig akkor hamarabb elpusztulnak és tavasszal nem tudják ellátni a hordást, az álcák etetését, gondozását, melegítését, ami visszafogottabb indulást, betegségre hajlamosabb generációt eredményezhet.
A másik kíméletes módszer, amellyel szeptember-októberben hatékonyan védekezhetünk az atkák ellen, az utolsó fias keret szezon végi elvétele. A kerettel együtt az atkák jó részét is eltávolítjuk, mivel a paraziták az utolsó fias sejtekbe próbálnak behúzódni.
Szeptemberben már nem serkentjük a méheket. (ga)