Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A régi, főleg a falusi életben valamilyen időszakhoz, főleg mezőgazdasági munkához kötötték az egyes eseményeket. „Aratáskor, kukoricakapáláskor, trágyahordás idején” – mondták a régiek. Ma már aligha tudjuk, mikor volt trágyahordás ideje, hiszen ma már trágya sincs, ahol meg van, ott minden nap hordják. A trágyát régen aratás után, a tarlóra hordták ki, kupacba rakták, majd a szántás előtt elterítették. Műtrágya nem volt, az istállótrágyát nyár végén, ősz elején szántották be.
Istállótrágya már nincs, vagy csak nagyon kevés helyen van. A talaj szervesanyagtartalmát most a szármaradványok, a zöldtrágyának vetett növények bedolgozásával pótolják. Ezzel aztán az őszi trágyázás le is zárult. Tavasszal, a vetés előtt dolgoznak be ún. starterokat, amelyből a kikelt kis növényeknek az induláshoz szükséges tápanyagot nyerik. A későbbiekben pedig a termesztett növény igényei szerint fejtrágyáznak. Fejtrágyázással viszont nem lehet kielégíteni a növény tápanyagszükségletét. Ebből a gyakorlatból hiányzik az alaptrágyázás. Alaptrágyázás a kálium és a foszfor őszi, a szántással történő bedolgozása. Nagyon sokan hiszik azt, hogy az ősszel bedolgozott trágya a tél folyamán kimosódik. Ez csak a nitrogéntrágyákra érvényes. A foszfor és a kálium olyan erősen kötődik a talajszemcsékhez, hogy a mozgása milliméterekben mérhető. A vetés előtt bedolgozott foszfor és kálium ott marad, ahova bedolgoztuk. Vagyis aki tavasszal szór NPK, vagy egyéb kombinált műtrágyát, tudatosítsa, hogy a foszfor és a kálium ott marad a felső 7-8, maximum 10 cm-es mélységben. Ez arra ösztönzi a növényt, hogy a gyökereit ebbe a talajrétegbe fejlessze. Tavasszal még van itt nedvesség, ezért a növekedés gyors, látványos lesz. A szárazság tünetei azonban nagyon hamar, még a tényleges szárazság előtt megjelennek. A szárazság a mi vidékünkön egyre gyakoribb, és egyre inkább az lesz. A védekezés egyik módja az, ha rákényszerítjük a növényt, hogy a gyökereit minél mélyebbre növessze. Ennek egyetlen módja az, ha a trágyákat mélyre dolgozzuk be a talajba. A növénynek a kelés, a palántának a kiültetés után először a gyökérzetét kell fejlesztenie, ezután a föld feletti részét. Vagyis nem baj, ha a kis növény „áll”, ilyenkor is növekszik, de főleg lefelé, ami szükséges és nagyon hasznos. Azokban az években, amikor csapadékos a tavasz, minden gyorsan növekszik fölfelé. Az első melegebb napokon a levelek aztán már lankadnak, a vízhiány gyorsan láthatóvá válik. Száraz tavasz után ugyanolyan csapadékmennyiség mellett erős és mély gyökereiknek köszönhetően sokkal tovább bírják a növények.
A rendszerváltást követően a kálium- és a foszfortrágyák használata nagyon lecsökkent. Ez azért baj, mert ezek pótlása nem olyan egyszerű, mint a nitrogéné. A nitrogént a növény szinte azonnal föl tudja venni, mert ott van a talajoldatban felvehető formában. A foszfor és a kálium, mivel kötött formában van jelen, lassabban és nehezebben felvehető. Minél kevesebb van belőlük, annál nehezebben tudják a növények fölvenni. A talajelemzések adatait ezért úgy kell értelmezni, hogy az a mennyiség, amit kimutat, nem a teljes mennyiség, és nem mindig felvehető. Azok a gazdálkodók, akik komolyabban, hosszabb távon eredményesen akarnak gazdálkodni, a foszfor és a kálium visszapótlását legalább olyan szinten végezzék el, mint amit a termés kivon a talajból. Szlovákiában utazgatva láthatjuk, hogy a napraforgó és a repce vetésterülete milyen nagy. A napraforgót régen is talajzsaroló növénynek tartották. Látható ez az alábbi táblázatból is. Az alaptrágyázást, a foszfor, kálium visszapótlását minden évben el kell végezni, hogy a terméshozamok a gazdaságosság szintjén mozogjanak. Egyszeri nagy adag bedolgozásával sem lehet a hiányt pótolni, ezeknél az elemeknél a folyamatosság a fontos.
Pár növény tápanyagigénye kg-ban 1 tonna terméshez:
nitrogén – N foszfor – P2O5 kálium –K2O
Őszi búza 23,0 9,39 16,38
Tavaszi árpa 21,3 9,85 16,02
Szemeskukorica 27,5 11,45 30,12
Őszi repce 45,5 21,30 51,20
Napraforgó 55,0 25,20 2,30
A KMEMI (ÚKSÚP) adatai alapján 2019-ben tiszta tápanyagban az 1 ha-ra eső műtrágya használata a következő volt: N – 75,8 kg, K2O – 11,6 és P2O5-15,4 kg. Számoljunk egy kicsit, mire is elég ez? A kiszórt tiszta tápanyagot osszuk vissza az egy tonna terméshez szükségessel, így jön ki az eredmény, hogy ez mennyi termésre elég tonnában:
nitrogén – N foszfor – P2O5 kálium – K2O
Őszi búza 3,29 1,64 0,71
Tavaszi árpa 3,56 1,56 0,72
Szemeskukorica 2,76 1,34 0,38
Őszi repce 1,66 0,72 0,23
Napraforgó 1,38 0,61 0,16
A talaj szerencsére nem olyan, mint a kamra, hogy csak azt vehetjük ki, amit beleraktunk. A talajt alkotó ásványokból mindig szabadulnak fel tápanyagok. A foszfor, a kálium onnan még mindig szabadul fel, de a káliumhiány egyre nagyobb lesz talajainkban. A szármaradványokból, zöldtrágyából lebomlással szintén szabadulnak fel tápanyagok, ahhoz azonban jól kell művelni a talajt. A szerves anyagok a jó, porhanyós talajban bomlanak le. A szármaradványok, a szalma, a kukoricakóró, a napraforgószár lebomlásához fontos nitrogéntartalmú műtrágyát, vagy valamilyen szerves hígtrágyát, trágyalevet használni. Ez a nitrogén nem vész el a tél folyamán, a talajbaktériumok által megkötötten a szerves anyagban megmarad. Ott, ahol szántásmentes gazdálkodást folytatnak, ki kell juttatni az alaptrágyákat a szántás idején, egyszerre nagyobb adagban, több évre számítva, vagy talajlazító eszközök segítségével. A szántás nélküli gazdálkodásnál tudatosítani kell, hogy a szármaradványokból a lebomlott tápanyagok szintén a talaj felső rétegében maradnak.
Sedliakné György Ilona
